Nincs mogyi, nincs megmondás.
De attól még a karaván halad. Ne tessék izgulni!
Nekünk eliteknek tulajdonképpen semmi szükségünk a megmondásra. És haladásra sem. Hogyan haladhatna, javulhatna, tökéletesedhetne az, aki maga a tökély. Vegyünk például engem. Nincs hová fejlődni. Nincs mit javítani. Azonos vagyok önmagammal.
Legyen világos, a megmondásra és a haladásra a többieknek van szükségük. Azonban vagyunk annyira jóságosak, én főképpen, hogy segítünk a prolikon: a megmondásokkal terelgetjük őket, mert amilyen agyatlanok, mindig leté
vednek a Haladás útjáról.
A füstadó tipikusan proli dolog. Ha minden kiállót megadóztatnánk, akkor az elit is az adó alá esne. Hát, az baromi nagy hülyeség lenne. De mi ez a nagy vernyákolás az adók miatt? Örülhetnének, hogy valami kis mogyit náluk hagyunk. Mondjuk, ez hiba. De majd ezt is meghaladjuk.
A bajok forrása, hogy a prolik különböznek egymástól. Kurva nehéz megjegyezni a nevüket, mert sokan is vannak. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindegyiket Lajosnak szólíthatnám.
Kedvenc tirpákom a Névtelen, nemcsak a közölt kép miatt. Nem lehetne minden proli az?
2009. május 15.
tölgy
A haladás pulyka
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
11 megjegyzés:
Fideszezés?
A k.b.p.f.-be, hol marad a fideszezés?
Emiatt most innom kell. Maga tesz alkoholistává!
Tölgy. Hol az Érték?
Ott van egy szarpumpa felirat külföldi nyelven, ami azért egy burkolt fideszezést megérhet? Vagy nem? Az Elit éppen attól Elit, hogy félszavakból is művelt... az összekacsintás nem az Elit jellemzője?
Faszba az összekacsintással, amikor a leszálló sötétségben járványként terjednek a kirekesztő eszmék! és csak egy kicsi, de annál elitebb csapat harcol a Szabadságért, amint azt az amerikai filmekből megszokhattuk.
Most mindenkitől hangos kiállást várunk.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Kedves Feri!
Amikor időd engedi minden bizonnyal beleolvasol a blogos hozzászólásokba.
Tapasztalhatod, hogy egy maroknyi kis csapat, nap, mint nap itt igyekszik hangot adni véleményének a kialakult politikai helyzetről.
Egymást bíztatva, erősítve, olykor ütköztetve a nézeteket.
Nem múlik el nap, hogy nem reppen fel a kérdés, vajon Veled mi van?
Hiányzol, nagyon, nagyon hiányzol!
Bár bíztatjuk, csitítgatjuk egymást, mégis érződik, hogy mindannyian elbizonytalanodtunk, megszeppentünk, mint a kisgyerek, aki elvesztette az anyukáját az áruházi nagy forgatagban.
Ahogy a gyermek is tudja a szíve mélyén, hogy a szerető édesanya visszajön, és újra megfogja a kezét, mi is hiszünk abban, hogy egyszer visszatérsz hozzánk, hogy megfogd a kezünket és mutasd az irányt.
Várjuk vissza a nagyszerű politikust, az igaz államférfit.
Ma, mégis elsődlegesen, mint EMBER jártál a fejemben. Klára, Katus mama, Vica Ferije, a gyermekek édesapja. Feri, mint az érző lélekkel született EMBER.
Magam előtt láttam a kedves, nyílt mosolyodat.
Lehet, hogy azért ez a kép ugrott be, mert nekem ma mosolytalanra sikerült a napom, pedig a mosoly hatalmas érték, nem szabad azt elveszíteni!
Aki mosolyogni képes, szívből, őszintén, még a gondok, bajok közepette is, az nagy kincsnek a gazdája.
Aki mosolyogva tudja tűrni sötét, rosszindulatú emberek bántó szóáradatát, az az EMBER le tudta győzni önmagában a gyűlölet érzését.
A fájdalmat nem, az ott van, ha csak egy villanásnyira is, de belemar az ember szívébe.
De nem tud átcsapni gyűlöletbe, így enged a szorítás, és már képesek vagyunk mosolyogni.
Hosszú út vezet idáig. Álmatlan éjszakák, önmarcangoló tépődések sora.
Te túljutottál egyszer ezeken.
Tiszta mosollyal tudtál kezet nyújtani még annak is aki a legádázabb ellenséged.
És hogy vagy most?
Most, amikor a társak, akiket Te emeltél magasra, döfték beléd az árulás pengéjét.
Most, amikor azok tagadnak meg Téged néhány nyomorult ezüstért, akik sosem voltak méltóak Hozzád.
Most, amikor látod összeomlani azt, amit Te a végtelen lendületeddel, hiteddel felépítettél.
Hány álmatlan éjszakád volt?
Hányszor szorította össze szívedet és torkodat a keserűség?
Hiányzol!
Összecsap bennünk a gyermek türelmetlensége és az értő felnőtt türelme.
Várunk!
Hittel, szeretettel, nagy, nagy bizalommal várunk vissza!
Ha megjártad ezt az iszonyú kanosszát, amit méltatlanok mértek Rád, ha a lélek ereje legyőzte a keserűséget, s az arcodon ismét ott játszik az a kedves, bíztató mosoly, akkor siess vissza és mutasd az irányt!
Bemásoljam mégegyszer?
Ja, és tegnap este láttam egy tóta imitátort.
Vagy hasonmást. Majdnem neki ugrottam,
kezemben söröskorsó (angol stílus, Doom
gondolom ismeri), de leállítottak.
Gloire ez itt egy elitblog nem kopipésztbajnokság. Megmondás kell, nem üres rajongás.
Tölgy,
Ha nem veti fel a kérdést, esküszöm sosem tudom meg, hogy van a tirpákoknak nevük. Bár a kétség továbbra is ott motoszkál bennem:
Biztos van nevük a proliknak?
Eszembe jut egy régi emlék. Gyárban dolgoztam vezető beosztásban. Senkinek nem tudtam a nevét, de az enyémet mindenki tudta.
A Megmondás jó, valóban minden amerikai filmben fontos szerepe van, hogy az Elit hősök megmondanak. De még jobb, ha az Elit hősöknek tankja van, mert azzal lehet prolikat géppuskázni.
A kutyáknak és a papagájoknak (a pulyka rokonai) is szoktak nevet adni, szerintem a proliknak is lehet. Például úgy, hogy mától Lajosnak szólítod és akkor onnantól Lajos. Ezt csinálták a régi Elitek, amikor elvitték a Haladást, a Kultúrát, a Civilizációt meg az ezeket akkor legjobban tömörítő Ágyút az indiánokhoz.
Gloire, ez gyonyoru volt. Remelem, maga adta hozza az erteket. Igaza van, ebben az elgepiesedett, elidegenedett vilagban az EMBER hianyzik, igy, kis betuvel, egyszeruen, emberien.
Az imitatort le kellett volna nyomnia, ki az a sotetlelku, aki a Mester neveben probal teveszmeket terjeszteni? Csak a Verfarkas egy provokatora lehet.
Igen, gloire meleg emberi szavai engem is ösztönöznek a további megmondásra.
Azt meg vegyük tudomásul, csak a prolik javát szolgálja a megmondás. Én, mi, meglennénk megmondás nélkül is.
Megjegyzés küldése