tölgy Yovel יובל

Hiába írta Gizike jól láthatóan az Ibolyában, hogy "Hitel alma", csak jöttek. Jött a Karácsony, mindenki akart magának egy laposüveget, mer az menő. Aztán bele kevertet, és még...
De pénzük nem volt. Egy darabig a Kispipacs adott pár hordó sört és ukrán műszerszeszt. De elfogyott neki, de legalábbis kéri vissza. Közben Gizike piros szkájjal bevonatta az Ibolya székeit, mer hogy modernebb így és jobban bejönnek a tirpákok. De mindezt hozomra.
Eddig ment, nincs tovább.
Az ajtón dörömbölnek a hitelezők, az udvari göngyöleget lefoglalták. Csak egy megoldás van elitek: betérünk és zsidók leszünk. Őrnagy ne nyafogjon, katona elviseli azt a kis műtétet.
A terve olyan zseniális, amilyen egyszerű.

A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot.

Én úgy számolom, ha most betérünk a következő jubileumi év nem lehet nagyon messze, legrosszabb esetben még 6 év, és az Ibolya és összes törzsvendége megszabadul az adósságaitól. Humánus, modern és haladó.
Most nem szeretnék a finánctőke helyében lenni.