Prosztó M. Beléndek Minden részletét

Jó estét kívánok, kedves nézőink, szeretettel üdvözlöm önöket az 'Igazság odaát van' című TV showban! Fannnntasssztikus műsornak nézünk elébe, mai vendégünket mindannyian ismerik és mindannyian kíváncsian várják, hogy játékmesterünk feltegye neki az önök által összeállított kérdéseket! Mint most is, a vendégünknek igazságszérumot injektáltunk a nyaki artériájába! Fúúúú! Már alig bírok az izgatottságommal! Ne feledjék, további kérdéseket küldhetnek a képernyő alján megjelenő telefonszámra SMS-ben! Az SMS emeltdíjas!

Fogadják szeretettel a Miniszterelnök uraaaaaaat!

- Jó napot kívánok. Egyáltalán nem örülök, hogy itt lehetek. Igazándiból a tanácsadóim mondták, hogy itt, kiszolgáltatva, az elesett, szimpatikus közembert adva, népszerűségre tehetek szert. De máris tele van a tököm az egésszel.

- Aham, hat a szérum.

- Innom kéne egy felest.

- Mondja, miniszterelnök úr, hogy érinti magát, hogy minap megbukott a parlamentben a lóhere földek államosításával kapcsolatos törvénytervezete?

- Szarul. Sajnos, nem tudtunk elég képviselőt megvenni az ellenzékből, a koalíciós partnereink pedig kurvák.

- Értem. Az ellenzék azzal fenyegetőzik, hogy népszavazást kezdeményeznek a fogászati szakrendelések rendelési idejének növelése és a gyökérkezelések ingyenessé tételének érdekében.

- Tudják mennyibe kerül ez az államnak?

- Nem.

- Én sem. Gyenge vagyok matekból. De biztos kurva sokba. És tudják mit, nehogy már az adófizetők fizessék az ellenzéki vezér odvas fogainak rendbetételét!

- Erről jut eszembe, milyen a viszonyuk az ellenzék vezérével??

- Semmi különös, fiatal korunkban mindketten az egészségügyi miniszter asszonyra hajtottunk. Akkor még jó bőr volt, nem volt ekkora tokája.

- Már elnézést, de az ellenzék vezére önt nyilvánosan idiótának nevezte, maga meg azt mondta róla, hogy lábszagú a szája.

- De tényleg az. Átérződik a frakcióba. Hogy nem tud az ilyen szájvizet használni? Mondjuk marónátronosat?

- Mi a véleménye arról, hogy a népszerűsége sosem látott mélységekben van?

- Ki a szart érdekel?

- Dehát nem ez a sikeres politika egyik fokmérője?

- Most mit tagadjuk, barmokkal nehéz a fincsit csinálni.

- Az ország gazdasága stagnál.

- Hát, én ehhez nem értek. A múltkor beszéltem a gazdasági miniszterrel, azt mondta, ő sem. Viszont baromi ügyes dzsenga tornyot épített a Nemzeti Bank aranytartalékaiból. Mondjuk, nem lett túl magas. Mármint a torony.

- Az egészségügyi ellátás elégtelen.

- Ne vigyük túlzásba a nyavalygást. Megnéztem a statisztikákat, 1943-ban rosszabbak voltak a halálozási arányok.

- De akkor háború volt!

- Na látja. Van most háború? Nincs. És járatják a pofájukat!

- Az infláció...

- Na jó, ezt meg tudom magyarázni. A pénzügyminiszter úr, hogy is mondjam... interaktusba keveredett a titkárnőjével az pénznyomdagépen. Hogyhogynem, benyomódott a zöld 'START' gomb. Mire észrevettük, elszaladt az infláció. Most képzelje, ha ugyanaez a Hadügyminisztériumban történik és valami piros gomb nyomódik be. Máris lenne háború!

- És mi lesz a nyugdíjasokkal?

- Mi lenne? Ami eddig.

- Azaz?

- Hát mittomén. Egyáltalán mi igényei vannak egy nyugdíjasnak arra a kis időre?

- Hááááát...

- Farhát?

- Izé. Az ellenzéket szociális demagógiával vádolják, miközben egyre szükségesebbek a reformok, hogy felszámolják az önmaguk által teremtett válságot.

- Igen.

- Ennyi?

- Miért, nem demagógok?

- De, de maguk is! És a felelősség...

- Látom, kezdi kapisgálni a politikát. Na ide figyeljen. Most bead egy ellenszérumot, mert különben kirúgatom, hogy lába nem éri a földet. Aztán tartok egy jó kis előadást a politikai programunkról és megtárgyaljuk, hogy az ellenzék vezére gonosz.

- Öööö.. rendben.

- Jó. Különben kénytelen lennék nagyon megverettetni két titkosrendőrrel.

- Miniszterelnök úr, öröm volt Önnel beszélgetni.

- Fölösleges nyalizni. Kérek egy reklámsnittet, addig hozzanak két deci körtét.