Prosztó M. Beléndek Mi a verseny? Mi a kapitalizmus?

Meguntam a tájékozatlan barmok bambaságait, most fejtágítás következik.

Triviális leszek, ígérem. Nem kell félni, nem fog fájni.

Hogy megértsék még a számosságukban jelentős imbecilek is, képletes leszek, mint egy felvilágosítást végző apuka a méhekkel, meg a bibével.

A verseny az, amikor elhullik a férgese. A selejt, az öngondoskodásra képtelen, az inproduktív, a vállalkozásra képtelen. Az elit, az életképes, a sikeres, az innovatív, a haladó megmarad.

A versenynek mindog kontraszelekciónak kell lennie. A kibaszott erőforrásokból az kapjon, aki képes jól felhasználni és további értéket képezni belőle, nem az, aki gyereket gyárt nyakra-főre, elissza a kocsmában, vagy netalántán hagymázas középkori baromságokat hirdet.

A versenyben mindenért fizetni kell, mert az ÁLTALÁNOS EGYENÉRTÉKES (miért nem kapták még fel ezt a kifejezést) az maga a PÉNZ, ami nem kerül pénzbe, annak nincs is értéke! Aminek nincs értéke, az nem versenyképes, ami nem versenyképes, abból nem a kereslet-kínálat szabályai szerint részesednek a verseny szereplői, így lesz támogatás a buszbérleten, tandíjmentesség, ingyenes egészségügy!

Távozz tűlünk Sátán, kinek posztkádárizmus a neve!

És ne jöjjön nekem egyik nokedli sem azza, hogy nem is ingyenes az egészségügy, meg az oktatás, mert én egyik proli kölykéért sem vagyok hajlandó egy fillért sem fizetni, tőlem kiköhögheti a belét az összes kamu leszázalékolt tébécés!

Tetszettek volna rendes kapitalizmust csinálni, oszt' nem fájna úgy az öngondoskodás.
Prolik.


Követve a gondolati ívet, eljutottunk a kapitalizmusig.

A kapitalizmus az egy olyan gazdasági berendezkedés, amelynek a vezérlőelve az adam smithi invisible hand, azaz a verseny. Aki egy kicsit tovább olvasott a közgazdaság könyvek bevezetőjénél (ami nem előfeltétele az elitségnek, nyugi), az tudja, hogy:

1, tökéletes verseny nincs
2, a verseny nem képes egy társadalom minden szegmensét vezényelni

És nem kell sokáig olvasni, általában elég Paretoig eljutni abban a könyvben. Akik nagyon mazochisták, azok olvastak a pénz- és tőkepiacokról (de ez nem feltétel az elitséghez), és tudják, hogy ha tökéletes verseny lenne, azaz, mindenki azonos esélyekkel és azonos információk birtokában jelenne meg a piacon, akkor egy bekötött szemű kanmajom is tudna ugyanolyan hozam várható értékkel bíró részvény portfoliót összeállítani, mint egy tőzsdecápa (mondtam, hogy ilyen képletes leszek). A bekötött szemű kanmajom a dárda módszert alkalmazná:

Azaz felragasztaná a részvényeket a falra, dárdával dobálna rájuk és amit eltalál, azt bevenné a portfolióba.

De van egy rossz hírem, kedves elitek. Nincs ilyen verseny, nincs tökéletes informáltság, csúnya rossz bácsik belterjes információkkal is bírnak és ráadásul az erőforrások (lásd Marx: munka és tőke, később: munka, tőke és információ) eloszlása is egyenetlen és társadalmilag legkevésbé sem igazságos.

Értsd ezt úgy, hogy tökéletes verseny esetén nem jöhetnének létre monpóliumok és a kistermelő szabadon versenyezhetne a TESCO-val, valamint csupa okos és hozzáértő ember lenne vezető pozícióban, ami, lássuk be, nem igaz.

De, mi, elitek, efölött nagyvonalúan elsiklunk, hisz azért vagyunk elitek, mert az egyenetlenül elosztott erőforrások birtokában vagyunk, de legalábbis szeretjük a versenyt, nagyon. Vagy ilyesmi.

És különben is, a klasszikusok is alkalmaztak egyszerűsítéseket.

Namost, aki úgy érzi, hogy nincs az egyenetlenül elosztott erőforrások birtokában, az sunyja le a fejét és szégyellje magát. Kisegítő elit azért még lehet, de nyaljon nekem ám.

Hagyjuk is a fals moralizálást. Annál is inkább, mert van egyvalami amitől a verseny úgy fél, mint ördög a szenteltvíztől, és ez az állami reguláció. Ez, ismét köztünk legyen mondva, nem azt jelenti, hogy az állam rossz gazda. Hanem azt, hogy az állam képes a verseny peremfeltételeit szabályozni (jól vagy rosszul, ez a reguláció minőségétől függ) és az egyenőtlenül elosztott erőforrások birtoklóit megfosztani versenyelőnyüktől. Azért, mert az a szerepe, hogy bizonyos szegmensekben ezt megtegye.

Éppen ezért, ha az állam szájából hangzik el, hogy az állam rossz gazda és adjuk át a regulációt a láthatatlan kéznek, akkor ott MINDIG nagyon nagy baj van.

Ez olyan, mintha egy gyártulajdonos azt hangoztatná, hogy a kizsákmányolás rossz.

Önmagunk között azért valljuk meg - ha ez kiszivárog, letagadom: a kapitalizmus mindenhatóságába és a versenybe vetett hit egyfajta ellenpólusa a marxizmusnak és kábé ugyanannyira is életképes. Egy különbség van: a marxizmus szimpatikusabb.

Node, nem kell minket a prolinak szeretni.

Most definiálni fogom, hogy mi a liberális elit.
Külön posztban, de építve erre.
Fő a gondolati ív.