Bár már sok érdekeset írtam, elitek és birkák, van, amivel még mindig adósotok vagyok. Eddigelé sosem beszéltem nektek az én fene nagy eszemről nyíltan. Bújtatottan persze ott volt a sorok között, az értőknek. Ám most nyilvánvalóvá kell tennem, hogy mindenki tudja, mennyire is vagyok okos.
Túl.
Ez az én legnagyobb bajom, ez a túl okos mivoltom nekem – ezért értenek ily kevesen. Ezért csúszik lefelé a blogom is az indexen, és a könyvem is ezért fogyott ennyire visszafogottan. Túl okos vagyok nektek, na. Néha bizony még magamnak is. Ezért ordítozom naphosszat, hogy ezt felfogjátok. Nehéz dolgok ezek.
Annyira okos vagyok, hogy nem szoktam ingyen írni sem. Hát hülye volnék. Ha egyszer fizetnek érte, miért csinálnám ingyen, nem? De. Az pedig, hogy fizetnek érte, érthető. Ugyanis eszement jól írok. Ki is tüntetnek érte néha. Ez is azért lehet, mert ilyen okos vagyok, asszem. Ma ezredszer is lerántottam a leplet a rendszergazdáról például. Tudjátok, ő az a szakállas fiatalember, akivel egy katolikus pap buzul, miközben arról cseverész vele, hogy az apja milyen és mekkora. Furcsa foglalatosság ez, bár gondolkodni jó, főként azoknak persze, akik még nem elég okosak ahhoz, hogy séróból tudjanak mindent, mint én. Ezek után fel nem foghatom, miért nem én vagyok az emberiség jókora részének spirituális vezetője, és miért egy rendszergazda az. Aztán még ünneplik is. Pedig én okos vagyok. Eh.
Mi, okosok, persze tudjuk, hogy másik ünnepet kell óhajtani, más vezetőkkel, más célokért. Ti egyelőre egy kicsit kevésbé tudjátok, mint én. Ez azért van, mert ti nem vagytok ennyire nagyeszűek és bátrak. Ne is akarjatok azok lenni. Egyrészt úgyse menne, vannak ilyen eleve elrendelt dolgok, de nem akarok a predesztinációval előhozakodni mostan. Fontosabb, hogy ti azt nem tudhatjátok, birkák, hogy mekkora teher ennyire nagyon okosnak lenni. Boldogtalan ám nagyon az ennyire okos ember élete, sokkal boldogtalanabb, mint az ostoba hívőé.
De hát mindenkinek megvan a maga keresztje.
Túl.
Ez az én legnagyobb bajom, ez a túl okos mivoltom nekem – ezért értenek ily kevesen. Ezért csúszik lefelé a blogom is az indexen, és a könyvem is ezért fogyott ennyire visszafogottan. Túl okos vagyok nektek, na. Néha bizony még magamnak is. Ezért ordítozom naphosszat, hogy ezt felfogjátok. Nehéz dolgok ezek.
Annyira okos vagyok, hogy nem szoktam ingyen írni sem. Hát hülye volnék. Ha egyszer fizetnek érte, miért csinálnám ingyen, nem? De. Az pedig, hogy fizetnek érte, érthető. Ugyanis eszement jól írok. Ki is tüntetnek érte néha. Ez is azért lehet, mert ilyen okos vagyok, asszem. Ma ezredszer is lerántottam a leplet a rendszergazdáról például. Tudjátok, ő az a szakállas fiatalember, akivel egy katolikus pap buzul, miközben arról cseverész vele, hogy az apja milyen és mekkora. Furcsa foglalatosság ez, bár gondolkodni jó, főként azoknak persze, akik még nem elég okosak ahhoz, hogy séróból tudjanak mindent, mint én. Ezek után fel nem foghatom, miért nem én vagyok az emberiség jókora részének spirituális vezetője, és miért egy rendszergazda az. Aztán még ünneplik is. Pedig én okos vagyok. Eh.
Mi, okosok, persze tudjuk, hogy másik ünnepet kell óhajtani, más vezetőkkel, más célokért. Ti egyelőre egy kicsit kevésbé tudjátok, mint én. Ez azért van, mert ti nem vagytok ennyire nagyeszűek és bátrak. Ne is akarjatok azok lenni. Egyrészt úgyse menne, vannak ilyen eleve elrendelt dolgok, de nem akarok a predesztinációval előhozakodni mostan. Fontosabb, hogy ti azt nem tudhatjátok, birkák, hogy mekkora teher ennyire nagyon okosnak lenni. Boldogtalan ám nagyon az ennyire okos ember élete, sokkal boldogtalanabb, mint az ostoba hívőé.
De hát mindenkinek megvan a maga keresztje.
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése