tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: ArmyGeddon

Kár, hogy nem humoristának születtem. Ha annak születtem volna, vicces embernek lennék elkönyvelve, és a legutóbbi kis szösszenetemet is tréfának tartották volna. Így viszont félremagyarázzák, félreértelmezik, és azt vízionlják egyesek, hogy náci ideológiát terjesztek, amikor Lebensraumról és szükségszerű megoldásokról beszélek csupán, ráadásul még csak nem is kormányzati, mindössze blogírói szinten, szerény javaslat formájában. Nem értik a viccet ezek a köcsögök, basszameg. Lófaszt se tudnak ezek. Kár, hogy nem humoristának születtem.

Azt is sajnálom, hogy humanistának sem születtem – ha már a humoristaság nem jött össze. Ha humanistának születtem volna, nem írnék ugyan a maihoz hasonló szerény javaslatokat, ellenben teljesen zizi lennék, és olyanokat mondanék, hogy élethez való jog meg esélyegyenlőség. Ilyet persze csak agyhalottak mondanak, hiszen minden elit tudja, hogy csak az erő van, és hogy az ártalmatlan négerektől nem csak a bányát, hanem a földet és az életüket is célszerű elvenni. A tudatlan, nyámnyila ostobaság persze borzalmas a humanizmusban, de azért vannak jó oldalai. Például egész jó csajokat lehet dugni, és tuti, hogy már a vezetője lennék egy ilyen gittegyletnek, amilyen teszetosza szerencsétlenek azok mind. Ha pedig már vezetem, egy kis átalakítás kell csupán az eszmerendszer tökéletesítése végett. Mondjuk kezdjük ott, hogy kit tekintünk embernek. Ezt kell legelőször meghatározni, hiszen a humanizmus tárgya nem lehet más, csak az ember. Na most, amennyire tudom, az ember színe fehér. Na jó, rózsaszín meg egy kicsit sárga, attól függ, hogy éppen milyen passzban vagyok, és melyik sárgáról van szó. Az ember színe viszont egészen biztosan nem barnás, és főleg nem fekete. Ha az embert akarom védeni, akkor korlátoznom kell minden élőlényt, ami veszélyt jelent az emberre. Ha a korlátozás kevés, rezervátumba kell zárnom, ha az is kevés, muszáj megölnöm. Nem, dehogy: nem akarom én ezt tenni, de ha egyszer nincs más megoldás… jöjjön aminek jönnie kell. A humánum nevében. Kár, hogy nem humanistának születtem.

A személyes katasztrófám viszont mégis leginkább az, hogy nem 70 évvel korábban születtem. Akkor volt táptalaja az ilyesminek rendesen. Most kénytelen vagyok egy blogba becsempészni, egyelőre. Szégyen-gyalázat. Volt idő, amikor az ilyesmi megafonokból harsogott, eh, régi, méltatlanul meghurcolt napok. Hitler persze három okból is tévedett: egyrészt mert túl szűk kereteket szabott a genocidiumnak, és nem volt elég következetes – pedig a gondolat alapvetően helyes. Másrészt a zsidókat belevenni hülyeség volt, már csak a harmadik ok miatt is: rajta vesztett. A szövetségesünk, az Egyesült Államok tudta, hogy még nem érkezett el az idő. Ezért eltaposta a rendszert, de szerencsére továbbvitte a gondolatot. De a királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz – fog ez még nagyobb megafonokból is harsogni. Haladó gondolkodóként azt is tudom, hogy az a nap közelg. Az lesz ám a riadó, csillagosok, katonák.

Jó érzés végre-valahára a győztesekhez tartozni. Jó érzés végre-valahára igazi morálfilozófusnak, szabad gondolkodó elitnek lenni, a kultúra bölcsőjében, valahol Európában. Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel. Szerencse, hogy gyereknek születtem.

Nincs új a napalm alatt.