tölgy Ne féljetek!

Eljött az Igazság Pillanata, elválik a szar a májtól. Percemberkék rohannak, hogy megtapossák a megroggyant óriást. Diadalmas tort ülnek a gyávák. A barátok elfordulnak, a szövetségesek elárulnak, a hívek elvesztik hitüket a fáradalmas és hosszas küzdelemben..
Bújna az üldözött, de nincs hová. A kapuk nem nyílnak meg, egyedül marad a hideg és sötét Piacon. Ott bolyong keresve egy Rést, mindhiába.

Lehet-e ennél még rosszabb?

Lehet, majd rájönnek. Amikor eltávozik közülünk. Amikor majd beköszönt a vérfarkasok hideg, rémisztő éjszakája. Neki mindegy, neki sosem lesz rossz. De hová leszünk mi nélküle?

Csak kevesek állhatatosak és kitartók a hosszú harcban. Riadj magyar! Óriást veszejtesz el, kötsz gúzsba, taszítasz el magadtól.
Meg kell tisztulnia e népnek. Fel kell ismernie bűneit, meg kell utálnia és meg kell javulna: fel kell ismernie rasszista hajlamait, meg kell utálnia etatista reflexeit - el kell vetnie mindazt, ami a régi világhoz köti, hogy megszabadulva végre a húsos fazekaktól végleg és tökéletesen megjavíthassa a versenyképességét.

Azokhoz kell szólnunk bátorítóan, akik megfáradtak ebben a emberfeletti embert kívánó küzdelemben. Ne csüggedjetek! És ha megkérdenek minket, a webelitet:
"Őr, meddig tart még az éj?"

Feleljük:
"Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza és gyertek el újra."

Mi itt leszünk, virrasztunk, várjuk a visszatérést, a Nagy Odabaszást, és tesszük a dolgunk: megmondunk.