Kovátsch Gamma Bertalan Sírvers

Két éve nyomjuk itt nektek, mi, az elitek. Sőt, újabban webelitek. Margitot kifúrtam, Gizike befúrta magát, más nem nagyon történt. Két éve nyomjuk és mi az eredmény? Hogy újra aktuális lett egy régi post.

Tessék, nem megmondtam 2007 januárjában is?

Szóval ha figyeltetek volna, akkor nem rákosiznátok és kádároznátok itt, hanem vigyázó tekinteteteket a reformok folyamára szegeznétek, amelyeket - egy-két megszakítással! - ezek az államférfiak lenyomtak a szokás szerint tiltakozva bégető magyar birkanép torkán. Volt alkotmányunk korábban? Ha Rákosi nincs, talán még ma is alkotmány nélkül henteregnétek a trágyában és nem is tudnátok, mi hiányzik nektek. Mert ti ilyenek vagytok, egy kis kalácsért cserébe még Rákosinak is elfelejtenétek megköszönni az alkotmányt. Na, most elég. Térdre, bunkók! Aki nem hálálkodik Rákosinak, kivágom a blogról! Most nem veszem sorra a többi nagy államférfit, akinek köszönettel tartozunk. Csak röviden. Nagy Imre jól kezdte, 1953-ban reformokkal nyitott, de sajnos gyenge volt, bedőlt a klerikális reakciónak 1956-ban, meg is járta. A sorsa legyen mindegyikőtöknek intő példa. Aztán jött Kádár, jól nyitott, a reformok jegyében leszámolt a klerikális reakcióval - ez a leszámolás legyen nektek intő példa! - aztán sajnos a szoci lobbik felpuhították a reformjait és fájdalmas kiigazításokra szorult. Aztán volt néhány felejthető kitérő - az a motyogó szarfejet nem említem, aki 2002-ben megnyerte a választásokat - és most history repeats itself, so to say.

Megmondtam és be is következett. Újabb reformer esett áldozatul a mocsárszocikommerek nyúlós dágványának. Mondhatnám, mit számít, ez az avant-garde, az élcsapat sorsa.

Egy baj van csupán.

Flash Gordont, a galaktikus hőst, a baloldal új reménységét túl korán kellett bedobni a húsdarálóba. Így aztán darálthússá változik, mire a reformok új folyamát és a hozzá kapcsolódó projektjeimet elkezdhetnénk.

Nincs mese. Most, a válság közepén megyek a Gordonhoz. Amíg még egyben van.