tölgy Védjen meg a hóhér!

A Fospumpa hívei közénk férkőztek. Nem kicsit. A legbelső elitbe is befurakodtak ügynökei, akiket azonban kurvára lelepleztünk.

Itt van ez a Szekeres, ez konkrétan szar ember. Nem is ember, csak egy szarkupac. Nem, nem azért, mert kitolt néhány talicska mogyit a rábízott M zárolt mogyi raktárból. Az egy teljesen köznapi elitizmus. Hanem szervezkedik a kis genya.

Keresem a szavakat, alig tudok magamon uralkodni. Hatalmat akar?! Az az enyém, illetve a mienk, Magyarország természetes kormányzóié.

Körülnézek, mindenki csomagol már, kiszellőzteti-kitakarítja a bécsi lakását, az elit családok válnak és az asszony/gyerek nevére íratják keservesen összetolt mogyi kupacaikat. Már csak egy ember tart ki. Rendületlenül!

Űl a Vezér nagy kevélyen
A fényes vezéri széken,
Magas urak (aljas szolgák!)
Körülveszik, kezét nyalják.

De a trónus inogni kezd...
Földindulás okozza ezt?
Földindulás: néplázadás!
Gyarapodik szemlátomást.

Mint a folyóvíz a gátot,
Eltépte a nép a láncot,
S békójának töredéke
Fegyver mostan a kezébe'!

Ing a trónus egyre jobban,
Sompolyognak alattomban,
Sompolyognak el az urak.
A Vezérnél csak egy marad.

Tudjátok-e, ki ez az egy,
Aki maradt, aki nem megy?
Orcája hó, ruhája vér,
Keze halál, neve hóhér.

Szól a Vezér: "Mind elhagyott!
Csak másodmagammal vagyok.
Te vagy tehát, te vagy nekem
Egyetlenegy hű emberem!"

"Azért, hogy én itt maradok,
Híved, Vezér, én sem vagyok,"
Szólt a hóhér előlépve

"Vezéreknek nincsen híve.

Kik a trónus körül járnak,
Nem egyebek ők, mint árnyak,
Tart az árnyék, míg süt a nap,
Ha ez elmegy, vége annak.

Itt maradtam én teveled,
Mert nekem te adsz kenyeret,
Együtt lenni kell minekünk,
Egymás nélkül nem élhetünk."