Elitek, megcsapott a halál szele.
De most komolyan. Ülök így hajnalban a számítógépnél, hogy kigyomláljam azt a néhány makacs trollt, akik még mindig ellent mernek mondani nekem a blogomon. Vacsi megvolt, marcipántorta megvolt, kettős fronthatás megvolt, az üllő alakú felhő meg csak tornyosult sötéten a város felett. Aligha vihar nem lesz. Akkor pedig valami nyomást éreztem a szívem táján, mintha egy tompa tűt nyomnának be a bordáim közé. Hű, de szar volt! Egy pillanatra azt hittem, igaza lett annak a sok fröcsögő senkinek és a Sátán személyesen jött el értem, de nem, csak pillanatnyi vérnyomásingadozás.
Képzeljétek, egyszer meghalunk. Tudtátok, elitek?
Előtte azonban még trottyok leszünk és már most aggaszt, ki fogja a marcipántortámat kifizetni akkor. Valamiért a fiatalokban nem bízok. Miért, nem is értem. Tudhatnák pedig, hogy a megmondóember élete nem méznyalás és én pusztán csak az ő érdekükben lobbiztam azon, hogy ne tanuljanak tovább, egy jó szakma mindennél többet ér. Ugyancsak az ő érdekükben volt, hogy a köz nyakán élősködő sokgyerekeseket gyerekgyárosnak neveztem. Valaki mondja már ki, hogy ezek a gyerekgyárosok bizony sokszor cigányok és azokat ki szereti? Hát én nem, az tuti és az én nyugdíjamat lehet, hogy ők kell kifizessék.
Na most lehet, hogy a fiatalok közül néhány értetlen birka ezeket az írásokat előveszi, amikor az én marcipántortámat kellene kifizessék s nem ismeri fel benne a Mélyebb Bölcsességet. Én meg mit kezdjek ezekkel? Aki nem érti, arra szarok én. Mondjuk nem lesz kellemes, ha erre ők meg szarnak nyugdíjat adni nekem.
Egyből el is mentem a biztosítóhoz, hogy kössek biztosítást. Bazdmeg, tudjátok, milyen drága? Nem is az összeg, hanem a gondolat, hogy a kedvezményes adóval terhelt fizetésemet erre költsem, amikor költhetném más fizetését is. Így született meg ennek a cikknek a vezérfonala.
Elitek, nincs más megoldás. Adót kell növelni, - aki mást mond, hülye - a másoktól beszedett adót jól vissza kell osztani nekem és majd én abból öngondoskodok magamról. Vagy B terv szerint nem kell adót emelni, hanem a sok hülye trottytól kell elvenni vagy megmondani másikaknak, hogy helyettem is fizessék a trottyok ellátását. Akárhogy is, nekem több pénz kell, hogy amikor ott lesz a sok trotty, én akkor is kivételezett trotty lehessek.
Ezt hívják úgy, hogy igazságosság.
Basszátok meg, kurvára elegem van belőle, hogy MSZP-s ökrök nem képesek ezt az egyszerű megoldást végrehajtani. Amikor pedig arról szól a demokrácia, hogy az elit kieszeli a megoldást, a sok birka megválasztott képviselő pedig végrehajtja. Nos, ha ők nem, akkor majd keresünk egy igazán geci diktátort, egy igazi fosgejzírt és majd az.
Orbán Viktorra gondoltam, a miniducéra. Hogy majd ő jól elvesz, visszaoszt és amikor végez, kirúgjuk a francba a demokrácia nevében.
A seggfej nem vállalta.
Hát mondjátok meg, mit lehet ilyen politikai elittel kezdeni?
2007. augusztus 13.
Kovátsch Gamma Bertalan
Trottyok nevében
Bejegyezte: Kovátsch Gamma Bertalan dátum: 12:02
Címkék: fosgejzír, geci diktátor, halál, Orbán seggfej, trotty
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A Mester másfél év után gondolkozott maga helyett is és rájött hogy az Úr jót akar de a pártja nem. De ki a felelős azért mert neki nyugdijas évei el lesznek kúrva?
Orbán, ki más. Ő megtudná csinálni az országot, de nem akarja, mert egy fosgejzir. Egy pöcstemető.
Összegzés: A Mester is lesz vén trotyli, de ki fogja neki fizetni a marcipántortáit?
Gondolkozhatok én is az ország helyett?
És ha Orbán és Gyurcsány helyet cserélnének 1-2 évre? Orbán lenne az MSZP elnöke, Gyurcsány a Fideszé. Orbán diktátoroskodhatna az ökör szocikkal, így nincs az a veszély, hogy a kormányváltás miatt meginog a Mester egzisztenciája.
Megjegyzés küldése