Höndör B. Margit Köztisztviselői eskü Tirpákbokrétáson

¾ 8-ra kell beérni a Főhivatalba, csak semmi lacafaca, 8-kor kezdődik az aktus, hamar le akarják zavarni az egészet, ez is egy üzenet, ugyebár. Már legalább 15 leendő köztisztviselő toporog a lift előtt, a szűköcske és kevéssé elegáns térben, fekete-fehér ünneplőruhák, tanácstalan arcok, pár fiatal lány egy öregecskedő bonviván ásatag poénjain vihorászik, kabátok a kézben, táskák jobb híján a földön.
Ismerőstől kérdezem, miért itt álldogál, elindulunk az ún. dísztermet megkeresni, lassan idő van, le is kellene cuccolni, egyebek. Erős testalkatú, de kedves arcú titkárnő-ügyintéző kérdésünkre visszairányít bennünket a lift elé, leszünk szívesek ott várakozni még egy kicsinyég. Érdekesen mennek itt a dolgok, nézünk össze, egyre többen vagyunk, már-már belóg a lábunk a folyosóra, akkor mi lesz? Juj!
Az utolsó pillanatban szerencsére megjelenik az eskü színvonalas lebonyolítását intéző kolléganő, határozott hangú utasításokat adva:
- Megkérek mindenkit, hogy menjen le az alattunk lévő emeletre, ugyanígy, a lift előtti folyosón üldögél két kolléganő, tőlük fogják megkapni a papírt! Utána lehet bemenni a díszterembe. Siessenek, kérem!
Virulens ötvenesek, fürge negyvenesek, rezignált harmincasok és ugribugri huszasok klaffognak le erős iramban a lépcsőn, az utasításnak engedelmeskedve. Lobognak a kabátok, a táskák, dübög a lépcsőház,hiába, 40-50 ember nagy zajt tud csinálni.
Bávatag tekintetű stüncikék osztogatják a névre szóló, egészen silány minőségű papírra nyomott, de nemzetiszín keretbe helyezett esküszöveget, valaki belémdöf egy táskát a nagy izgalomban, tülekedésben. Hamar vissza az emeletre! Igen, igen, jól láttuk az előbb, ez hát a díszterem valóban, a székek hátul és oldalt szépen egymásra tornyozva-borítva, középen hosszú asztal keresztben, valami abrosszal letakarva, 1 db állófogas, a szerencsésebbek, fürgébbek kabátjaival borítva. Táskák a fal mellett, az egyiket felrúgják, sipákolás, sopánkodás. A hangulat, a hangulat...
- Kérem, álljanak ide! Rendezetten, középre! Próbáljanak oszlopokba állni! Alkossanak egyenes sorokat!- pattognak az utasítások, toporgás, fészkelődés, hajak igazítása, utolsó simítások a kézben tartott kabáton, arcvonások ünnepélyessé formálása.
- Akkor most hívom…..urat, a Főhivatal helyettes tornatanárát, az Elnök úrnak más elfoglaltsága volt, ezért a mai esküt nem ő fogja tartani.
És öt perc múlva megjelenik....úr, minimum nagyivó, ha nem alkesz, egy tízéves, agyonhordott öltönyben, pár kifejezetten keresetlen szó, eskü, Isten engem úgy segéljen, kész.
- A papírokat ne felejtsék el a kijáratnál leadni! A viszont látásra!