tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: A harci helyzet

Figyeljetek, gyerekek. Ma háborúsdiról írok. Régen háborúztunk, itt az ideje. Mindenki tegye le szépen az ásóit, te is Pistike ott hátul. Letenni azt a homoksüti-formát, figyelj ide a kezemre. Ez egy rakéta, látod?

Na és most figyeljük a terepasztalt. Középen van Irán. Nem belekérdez, hülyegyerek, majd mindjárt elmagyarázom. Szóval voltak eddig az amerikaiak, az oroszok és a kínaiak. Az amerikaiaknak voltak nagy rakétáik, na erre az oroszok se voltak restek, építettek egy bazi nagy hálót. Ha jön az amerikai rakéta, akkor majd felakad a hálóban. Na, az amerikaiak erre jól kiszúrtak az oroszokkal, beleültettek egy robotot a rakétába, hogy amikor az felakad a hálón, jól átvágja a hálószemeket és az oroszok megint félhessenek. Amíg az oroszok és az amerikaiak így bosszantották egymást, a kínaiak építettek egy marha nagy komputert és azzal mindent jól kihallgattak. Így múlatták az időt.

Aztán egy szép napon jött a meglepetés! Én persze tudtam, micsoda veszély fenyegeti a világot, hiszen évek óta tépem a számat, hogy az irániak alagútjaira oda kell figyelni, de ez a sok vidéki tapló, akivel ebben az országban körül vagyok véve, úgyse értette volna meg. A Pentagon rögtön felismerte bennem a zsenit, de akkor már késő volt. Hát az irániak alagútat fúrtak az óceán alatt és most alulról fenyegetik Amerikát! Hittétek volna, gyerekek? Nem csorgatja a nyálát ott elől, hanem tátott szájjal bámul a lángészre!

Alulról tehát. Most az amerikaiak nagy bajban vannak, mert ők a műholdakat eddig felfelé lőtték, pedig lefelé kellett volna. Irán kimanőverezte őket, hát lehet, hogy a történelemnek nincs is vége és a diktatúrák mégis nyernek a végén. Feltéve, ha olyan diktátoruk van, mint mondjuk én.

Most pedig, pisisek, lökjetek néhány kommentet aztán irány az ágy!