Tisztelt Honfitársaim!
Nehéz napokat hagytunk magunk mögött, és nehéz nap áll előttünk. Mégis azt kívánom, legyen mindnyájunknak boldog ez a hét.
Az elmúlt napok sok mindent felszínre hoztak. A tapasztalatok közt keserűek is voltak, de lehetőséget kínálnak helyzetünk tisztázására. A Mester blogját olvasva mindenki megtudta, hogy az ős-blogger, a vebkettő atyja, a tévedhetetlen iránytű és lámpás társadalmunk éjszakájában, Maestro Magnifico nem képes jóléti szolgáltatásait egymaga fenntartani. A változtatás, a palettabővítés elkerülhetetlen.
Ám azt a tanulságot is le kell vonni, hogy a TETÜK tevékenysége sem maradhat változatlan. A történtek – különösen a Mester betegsége – figyelmeztettek arra, hogy a megmondásnak is vannak erkölcsi korlátai. Vagy ha olyanok nem is, de fizikaiak mindenképpen.
Első pillantásra úgy tűnhet, minden maradt a régiben. Ám közben a Mestert ledöntő kór az ország egyik legsúlyosabb gondjává vált. Ebben a közegben nehéz a történteket tárgyszerűen értelmezni. Szinte lehetetlen a mindenkit érintő közéleti kérdéseket tisztázni. Nem folyhat valódi vita még szakmai ügyekben sem. Éppen ezért a FosBlog munkájára hatalmas szükség és igény van ezekben a nehéz pillanatokban.
Lehet-e ilyen körülmények között változást várni, és remélni, hogy mégiscsak lehet más a mindentudás? Hogy nem csak a Mester távollétében tolongani kezdő újdondászok pillanatnyi hatalmi érdekei, hanem a hosszabb távú szempontok, az autonóm vélemények is szóhoz jutnak a megmondásban?
Igenis, lehet más a megmondás. A megrázkódtatás után helyre kell állítani a közbizalmat. Ez nem épülhet a mesterségesen szított és fenntartott megosztottságra. A bizalom alapja a kölcsönösség, a kölcsönös megbecsülés a Mester, a TETÜK és a közügyekre oly fogékony olvasók között. Úgy is mondhatom, az elvárások egyensúlya.
Mit vár el az olvasóktól a TETÜK, amely a kialakult helyzetben egyedüli tutimegmondásra kényszerül? És mit vár el az emberektől a dögrováson lévő Mester? Bizony, a Mester elvárja a belátást, sőt, az együttműködést a TETÜK-kel. Emelkedettséget kér, felelős állampolgári magatartást. Azt, hogy az emberek saját közvetlen érdekeiken, a mesteri útmutatás átmeneti hiányán emelkedjenek felül, hozzanak áldozatot az ország érdekében.
De hiszen akkor az olvasó is hasonló emelkedettséget követelhet meg a Mestertől, a FosBlogtól és a TETÜK-től. Nem az adok-kapok megmondó-színházat, hanem komolyságot és odafigyelést. Partneri viszonyt, és tiszteletet. Az olvasó ugyanis nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére, hanem a hatalom forrása. A TETÜK hatalma ugyan vitathatatlan, ám annak legitimitását Önök adják. Köszönjék meg maguknak!
És amikor az olvasó erkölcsi emelkedettséget követel a megmondástól, egyben részvételi igényét is megerősíti. Ennek pedig alapfeltétele a tájékozottság. Mindenekelőtt világosan látnunk kell, mik a célok, milyen út vezet oda, mi a menetrend, és mik az alternatívák. Ehhez a Mester és a TETÜK véleményét is érdemben mérlegelni kell.
A közbizalom felépülése azért sem lehetetlen, mert a megmondói megosztottság - amely ma oly sok embert elvakít - nem gyökerezik mélyen. Felmérések bizonyítják, hogy olvasóink az életüket vezérlő, a tartásukat adó értékekről egyformán vélekednek, tekintet nélkül arra, hogy egyébként TETÜK-nek tartják magukat. TETÜK és elitek, a krémbe tartozók és a birkák közül ugyanannyian - méghozzá sokan - tartják fontosnak a kinyilatkoztatást, a lényeglátást, a tuti felismerését és annak megmondását. Mindkét oldalról hajszálra ugyanannyian büszkék arra, hogy magyarok. Ugyanígy egyöntetűen vallják az alapvető erkölcsi értékeket is. Tudják, hogy társadalmunk csak neutronbombával és a gyerekgyárosok elleni kitartó küzdelemmel juthat egyről a kettőre. Webkettőre.
Ez pedig azt jelenti, hogy az olvasói tábor alapjában véve egységes, hiszen életcéljaink közös értékeken alapulnak, ugyanazt értjük jón és rosszon. És ha így a leglényegesebb dolgokban egy nyelvet beszélünk, meg kell, hogy értsük egymást a világ egyéb dolgaiban is.
Egy közösség vagyunk itt a FosBlogon, de egy közösséget alkot az elit és a vezetésére bízott birkák egésze is. A mai naptól a TETÜK az Univerzális Megmondás klubjának tagja lett. Így a magyar nemzet, azaz olvasóink túlnyomó része - több mint 12 millióan - immár ugyanazon közös vélemény, nézet és valóság közös vallója. De természetesen a most még kívül rekedt vanabíkkel is valljuk a közösséget, azokkal is, akik szerte a világban csak felnőni szeretnének hozzánk. Bízunk benne, hogy sikerülni fog!
A FosBlog hatalmas teret nyit, amelyben különböző olvasók tájékozódnak együtt, hol éles nyelvi és kulturális határokkal, hol egymásba ékelődve, hol vegyesen – de mégis ugyanazt gondolva mindenről. Egy ilyen nyitott térben nyitott szívvel kell lennünk egymás iránt, ismerve és megértve a saját nézetünk hangoztatóit. Minden olvasónk szeretheti blogunk egészét, minden postot, kommentet és labelt, ahová érdeklődve kattint. És hasonlóan érez az összes itt található szerkesztő is.
Közös értékeinkhez hozzátartozik a szolidaritás az agyhalottakkal. A Mester ugyan átmenetileg visszavonulhat, de a tudatlanság ott marad. Ezért a szociális felelősség intézményeinek át kell rendeződniük, a FosBlognak pedig a jövőben még nagyobb szerepet kell vállalnia. Méltányos, hogy azok, akik blogunk előnyeit élvezik, és abból gazdagítják tudásukat, támogassák mindazokat, akik ettől az információtól elzárva kell, hogy tengessék mindennapjaikat. Gondoljuk meg, a világ jövőjét is az határozza meg, képesek lesznek-e a TETÜK méltányosan viselkedni a világ nélkülöző részével.
Közös értékeink között mindenki első helyen említi a Mestert és az elitet. Ez helyes, de nem elegendő. Forduljunk a tukkók felé! Ők gazdagítanak minket a reménnyel, hogy van még miért küzdeni. Értük érdemes áldozatot vállalni. Holnap ők lesznek Magyarország.
Ezért most, amikor megismételem minden olvasóhoz és az ország minden lakosához intézett jókívánságaimat, külön is sok örömöt, mielőbbi felgyógyulást, sok erőt és elpusztíthatatlan reményt kívánok a Mesternek és a tirpákoknak!
Köszönöm.
Kattintson, ha többet akar tudni!
Az elmúlt napok sok mindent felszínre hoztak. A tapasztalatok közt keserűek is voltak, de lehetőséget kínálnak helyzetünk tisztázására. A Mester blogját olvasva mindenki megtudta, hogy az ős-blogger, a vebkettő atyja, a tévedhetetlen iránytű és lámpás társadalmunk éjszakájában, Maestro Magnifico nem képes jóléti szolgáltatásait egymaga fenntartani. A változtatás, a palettabővítés elkerülhetetlen.
Ám azt a tanulságot is le kell vonni, hogy a TETÜK tevékenysége sem maradhat változatlan. A történtek – különösen a Mester betegsége – figyelmeztettek arra, hogy a megmondásnak is vannak erkölcsi korlátai. Vagy ha olyanok nem is, de fizikaiak mindenképpen.
Első pillantásra úgy tűnhet, minden maradt a régiben. Ám közben a Mestert ledöntő kór az ország egyik legsúlyosabb gondjává vált. Ebben a közegben nehéz a történteket tárgyszerűen értelmezni. Szinte lehetetlen a mindenkit érintő közéleti kérdéseket tisztázni. Nem folyhat valódi vita még szakmai ügyekben sem. Éppen ezért a FosBlog munkájára hatalmas szükség és igény van ezekben a nehéz pillanatokban.
Lehet-e ilyen körülmények között változást várni, és remélni, hogy mégiscsak lehet más a mindentudás? Hogy nem csak a Mester távollétében tolongani kezdő újdondászok pillanatnyi hatalmi érdekei, hanem a hosszabb távú szempontok, az autonóm vélemények is szóhoz jutnak a megmondásban?
Igenis, lehet más a megmondás. A megrázkódtatás után helyre kell állítani a közbizalmat. Ez nem épülhet a mesterségesen szított és fenntartott megosztottságra. A bizalom alapja a kölcsönösség, a kölcsönös megbecsülés a Mester, a TETÜK és a közügyekre oly fogékony olvasók között. Úgy is mondhatom, az elvárások egyensúlya.
Mit vár el az olvasóktól a TETÜK, amely a kialakult helyzetben egyedüli tutimegmondásra kényszerül? És mit vár el az emberektől a dögrováson lévő Mester? Bizony, a Mester elvárja a belátást, sőt, az együttműködést a TETÜK-kel. Emelkedettséget kér, felelős állampolgári magatartást. Azt, hogy az emberek saját közvetlen érdekeiken, a mesteri útmutatás átmeneti hiányán emelkedjenek felül, hozzanak áldozatot az ország érdekében.
De hiszen akkor az olvasó is hasonló emelkedettséget követelhet meg a Mestertől, a FosBlogtól és a TETÜK-től. Nem az adok-kapok megmondó-színházat, hanem komolyságot és odafigyelést. Partneri viszonyt, és tiszteletet. Az olvasó ugyanis nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére, hanem a hatalom forrása. A TETÜK hatalma ugyan vitathatatlan, ám annak legitimitását Önök adják. Köszönjék meg maguknak!
És amikor az olvasó erkölcsi emelkedettséget követel a megmondástól, egyben részvételi igényét is megerősíti. Ennek pedig alapfeltétele a tájékozottság. Mindenekelőtt világosan látnunk kell, mik a célok, milyen út vezet oda, mi a menetrend, és mik az alternatívák. Ehhez a Mester és a TETÜK véleményét is érdemben mérlegelni kell.
A közbizalom felépülése azért sem lehetetlen, mert a megmondói megosztottság - amely ma oly sok embert elvakít - nem gyökerezik mélyen. Felmérések bizonyítják, hogy olvasóink az életüket vezérlő, a tartásukat adó értékekről egyformán vélekednek, tekintet nélkül arra, hogy egyébként TETÜK-nek tartják magukat. TETÜK és elitek, a krémbe tartozók és a birkák közül ugyanannyian - méghozzá sokan - tartják fontosnak a kinyilatkoztatást, a lényeglátást, a tuti felismerését és annak megmondását. Mindkét oldalról hajszálra ugyanannyian büszkék arra, hogy magyarok. Ugyanígy egyöntetűen vallják az alapvető erkölcsi értékeket is. Tudják, hogy társadalmunk csak neutronbombával és a gyerekgyárosok elleni kitartó küzdelemmel juthat egyről a kettőre. Webkettőre.
Ez pedig azt jelenti, hogy az olvasói tábor alapjában véve egységes, hiszen életcéljaink közös értékeken alapulnak, ugyanazt értjük jón és rosszon. És ha így a leglényegesebb dolgokban egy nyelvet beszélünk, meg kell, hogy értsük egymást a világ egyéb dolgaiban is.
Egy közösség vagyunk itt a FosBlogon, de egy közösséget alkot az elit és a vezetésére bízott birkák egésze is. A mai naptól a TETÜK az Univerzális Megmondás klubjának tagja lett. Így a magyar nemzet, azaz olvasóink túlnyomó része - több mint 12 millióan - immár ugyanazon közös vélemény, nézet és valóság közös vallója. De természetesen a most még kívül rekedt vanabíkkel is valljuk a közösséget, azokkal is, akik szerte a világban csak felnőni szeretnének hozzánk. Bízunk benne, hogy sikerülni fog!
A FosBlog hatalmas teret nyit, amelyben különböző olvasók tájékozódnak együtt, hol éles nyelvi és kulturális határokkal, hol egymásba ékelődve, hol vegyesen – de mégis ugyanazt gondolva mindenről. Egy ilyen nyitott térben nyitott szívvel kell lennünk egymás iránt, ismerve és megértve a saját nézetünk hangoztatóit. Minden olvasónk szeretheti blogunk egészét, minden postot, kommentet és labelt, ahová érdeklődve kattint. És hasonlóan érez az összes itt található szerkesztő is.
Közös értékeinkhez hozzátartozik a szolidaritás az agyhalottakkal. A Mester ugyan átmenetileg visszavonulhat, de a tudatlanság ott marad. Ezért a szociális felelősség intézményeinek át kell rendeződniük, a FosBlognak pedig a jövőben még nagyobb szerepet kell vállalnia. Méltányos, hogy azok, akik blogunk előnyeit élvezik, és abból gazdagítják tudásukat, támogassák mindazokat, akik ettől az információtól elzárva kell, hogy tengessék mindennapjaikat. Gondoljuk meg, a világ jövőjét is az határozza meg, képesek lesznek-e a TETÜK méltányosan viselkedni a világ nélkülöző részével.
Közös értékeink között mindenki első helyen említi a Mestert és az elitet. Ez helyes, de nem elegendő. Forduljunk a tukkók felé! Ők gazdagítanak minket a reménnyel, hogy van még miért küzdeni. Értük érdemes áldozatot vállalni. Holnap ők lesznek Magyarország.
Ezért most, amikor megismételem minden olvasóhoz és az ország minden lakosához intézett jókívánságaimat, külön is sok örömöt, mielőbbi felgyógyulást, sok erőt és elpusztíthatatlan reményt kívánok a Mesternek és a tirpákoknak!
Köszönöm.
Kattintson, ha többet akar tudni!
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése