tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Rajzolj nekem egy báráááááááányt…!

Mottó:
„Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:
– Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
– Micsoda?
– Rajzolj nekem egy bárányt...
Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem.”

Ha hiszik, ha nem, ezzel én is mindig így vagyok, nyájas olvasók. Teljesen fel tud villanyozni ez az örökös bárányrajzoltatás. Biztosíthatom Önöket felőle, hogy lapunk igazi elitmagazin, amely nem tűri meg az ettől eltérő kilengéseket. A TETÜK teljes mértékben elhatárolódik az önállóskodás gusztustalan jelenségétől. Magunkról szólván, nem hallgathatjuk el, hogy vannak hitvány utánzatok a kibertérben, akik az „Elite” nevében emígyen buzdítják a derék látogatót: „Ön milyen Elite magazint szeretne? Kérjük, írja meg, kirõl, mirõl, milyen témákról olvasna szívesen lapunkban. Segítségét köszönjük!”

Bár utánzat, igaza van. Igen, jól értik. A fenti esetben az olvasó – bárki legyen is az – van hivatva meghatározni és eldönteni, hogy ki és mi elit. Szuper. Mi is így szeretnénk. Ez a biztos. Fasznak van kedve hülye meghatározásokkal, elgondolásokkal, minőséggel meg bármi mással törődni. Elit az, amiről az olvasók olvasni akarnak. Per definitionem. Tömör gyönyör.

De nehogy azt higgyék, hogy a jelenség kizáróan az elitre korlátozódik. Szerencsére az olvasók általi meghatározás a tudományra is érvényes. Nézzék csak! "Miről olvasna még szívesen az [origo] Tudományban?" Értik? Nem ám arról van szó, hogy valakik többet tudományoskodnak, mint mások, és ezért jobban eligazodnak valamely területen, és majd olyasmikről fognak magyarázni, amit az olvasó addig nem tudott. Ez kényelmetlen. Fennáll a veszélye, hogy az olvasót nem érdekli a téma, vagy urambocsá' nem ért hozzá, esetleg eddig nem is sejtette, hogy létezik. Aggasztó belegondolni is. Mi lehet a megoldás? Egyértelmű. Kérdezzük meg, hogy az olvasó miről tud, és amiről tud – na, mostantól azt nevezzük tudománynak. Tudják, mindenki jó valamiben, ez egy ilyen modern „Ki miben tudós”, a „Ki mit tud?” reneszánsza.

Ne gondoljuk azonban, hogy csak ilyen embertől távoli tudományos területeken működik a módszer! A modern kor vívmánya, az azonnali olvasói visszajelzés lehetővé tette az orvostudomány megújhodását is. Ezt nézzék! A cukorbetegséggel foglalkozó, – megdöbbentő módon – Cukorbeteg névre keresztelt magazin sem vacakol sokat, egyszerűen megkérdezi: "Miről olvasna szívesen következő számunkban?” Hát nem tudom, Önök hogy vannak vele, de ha én cukorbeteg volnék, akkor biztos arról olvasnék a legszívesebben, hogy holnaptól a cukorbetegség gyógyítható, és 2 forintért meg lehet venni a csodaszert a patikában benzinkúton. Azt hiszik, viccelek, de nem. Higgyék el, nincs már messze az az idő, amikor az lesz végre a tudományos álláspont is, amit a kedves vevő szívesebben olvas. Hát milyen agyhalott dolog már arról tájékoztatni, ami állítólag van, meg ami az úgynevezett "hozzáértők" szerint fontos? Ha pedig már mindent elmondtunk, amit a cukorbetegségről tudni érdemes, akkor sem kell megszüntetni vagy átfazonírozni a lapot, hiszen ha az olvasó azt hallja, amit hallani szeretne, akkor ezen a rókán még van bőr. Meg a képünkön is, aranyapám.

Ha már az embernél tartunk, lássunk egy újabb gyöngyszemet. A téma ezúttal az ezotéria, konkrétabban a horoszkópok csodálatos világa, a különféle csakrák, a feng shui, az auralátás, a fehérmágia és a szerelmi oldás és kötés. Ismét [origo], Női Lapozó. És megintcsak: „Miről olvasna szívesen?” Na most azt persze én is tudom, hogy jól csak a szívével lát az ember, és hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – de hagyjuk a hülyeséget egy pillanatra! Az igazán üdvözítő módszert mostanában fejlesztjük. Tutira megyünk. Amit Ön a lényeglátó szívével látni szeretne, azt mutatjuk gyarló szemeinek is. Mostantól fogva nem lesz itt semmilyen ellentmondás, mindenki azt fogja látni, amit szívesen látna. Punktum. Egy régi álom valósult meg ezzel. Hiába no, a modern technika csodákra képes!

Társadalmunk régóta kívánatos átalakulása a közéletet sem kíméli. Ez jó hír, éppen ideje volt már. Tekintsük a következő kérdést, a politikai kiegyensúlyozottság jegyében ezúttal az ufi magazinból: „Miről olvasna szívesen frankó állásfoglalást Oli bácsitól?” Világos, nem? Nem ám arról van szó, hogy Oli bácsi tudja, hogy mikor, miről és mit akar mondani. Régebben így volt ez, de ez a módszer nem hatékony. Igazán biztonságban akkor van a sajtótermék, ha kétséget sem hagy afelől, hogy olvasói akkor, arról és olyan állásfoglalást fognak kapni, amilyenről és amilyet szeretnének. Pokolba a tájékoztatással és az önálló gondolatok közvetítésével! Ez így jobb, gyorsabb, és vitathatatlanul jóval nagyobb olvasói hűséget eredményez. A viccet juttatja eszembe az egyszeri emberről, aki azt mondta, hogy tudja ugyan, hogy a szomszédos falu légvonalban 5 kilométerre van, de magabiztosan állította, hogy ő tud egy rövidebb utat. Így is van. Ne törődjünk valósággal meg ilyen kispolgári csökevényekkel! Lehúznak, visszatartanak. Mostantól az van, amit látni szeretnének. Bevezettem. Nem hiszik? Hát pedig hírt is adott róla az újságom. A kör bezárult, tudom sajnálni.

Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

És igen. Nézzék a Mester blogját. Tényleg csak néhány kiragadott példa, a teljesség igénye nélkül. „Őszintén szólva, ezt én már kurvára unom. Ezt az orbánozást, pártozást, kókázást, fletózást. Nem lehetne valami mást...?”

Hát erre rajzoltam egyet.
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

Elvárásainak hangot is adott, így szólván: „Ötlet új témára: Az "elvárt" magatartás, az "elvárt" vélemény, a political correctness, a társadalom és az egyén viszonya.”

Rajzoltam egy másikat. Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

„Kérem a következőt!” – mondta. „Írj vmit, ami kiveri a biztosítékot! Talán a papok is föladják. Mondjuk vmi antiklerikális izét.”

Megint újat rajzoltam. Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

De a Mester képességei felöl nem voltak kétségei, hogy is lehettek volna?. Ezért így szólt: „Majd itt Árpád megírja, mekkora pénzlenyúlás van itt készülőben.”

Hát majd meg. Az az Árpád egy olyan, az megírja. Meg ő. Csak előbb mondják meg neki, hogy miről olvasnának szívesen. Erre rendkívüli éleslátásával – egyszersmind egy régi vita lezárásaképpen – rá is mutatott az egyik lelkes olvasó, amikoron ekképpen nyilatkoztatott ki: „Az igazi webkettő az lesz, mikor nem csak a környezetet adják alád, de a tartalmat is megírják helyetted.”

Bingo. Szerencsére a vebkettőt a Mester már évekkel ezelőtt feltalálta. Ő, az ős-blogger. Micsoda Mester! Maestro Magnifico.

Erre már kifogytam a türelemből.
– Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz. Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
– Ez az! Éppen így akartam!

És látá Isten, hogy jó. És úgy lőn.

Hát ezt tiszteljük mi olyan nagyon a Mesterben és a modernitásban, teljesen érthető módon. Ezért követjük őt a tökéletesedés útján. Azt hiszem, az egész szerkesztőség kollektív szívéből szólok, amikor felszólítom a kedves olvasókat, hogy ne habozzanak megmondani, miről, mikor és mit gondoljunk. Már nagyon szeretnénk tudni. Ebből majd azt is megtudhatják, hogy Önök ezt és ezt gondolják erről és erről, ekkor és akkor. Meg fogjuk írni. A magunk részéről a továbbiakban is igyekezni fogunk, hogy az objektív tájékoztatás jegyében minél jobban kiszolgáljuk Önöket. A TETÜK felelősséget és pénzvisszafizetési garanciát vállal, hogy minden látogatónk azt kapja, amit akar. Ez nekünk nem feladat, ez szolgálat. Valódi közszolgálat. Higgyék el, ha kitartóan olvasnak bennünket, ez a lelkület Önökre is átragad, és így, együtt dolgozhatunk majd egy szebb, jobb Tirpákbokrétásért.

Elvégre felelős vagy a rózsádért, bazmeg.