tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Kedves Egészségükre!

Az a szervezet megköveteli a magáét.

Már az államszervezetre gondolok, természetesen. A Magáét követeli. Érthető. Apró, vánnyadt testét táplálni kell, nehogy elsatnyuljon végképp. Ezért tehát mondom, mit szükséges tenni. Első a folyékony kenyér. Adót kell fizetni, sokat. Ám szomjúhozzák még a pénzt a szikkadt szervek, kell nekik egy nagy fröccs is, ezért TB-járulékot is kell fizetni, azt is sokat. Abból tartják fenn az egészségügyet, tetszik tudni. Igen, az ingyeneset, azt. Erre igyunk! Tömény. Ezen felül vizitdíjat is kell fizetni persze. Azt azért kevesebbet, inkább csak az íze kedvéért, de akkor célzottan. Célzóvizit. Szabad lesz egy kupicával? Tessék csak, tessék! Orvosság ez.

Na és fizetni ki fog, köcsög? Pízt a pultra!

Ne értsenek félre bennünket, mi Önökért vagyunk. De tessék megérteni, hogy nincs ingyen semmi. Értik? Semmi. Amit be tetszett fizetni egy életen át, drága Erzsi néni, az nem pénz volt. Még hogy SZTK, röhögnöm kell. Te pedig Imrém, beláthatod, hogy amit a vállalkozásod után fizettél eddig, az sem pénz. Járulék. Vágod? And you, my dear friend ott a multinál, amit utánad fizetnek, az a havi soktízezer, no, hát az sem pénz. Levonás. Magyarán meg se kaptad, hát hogy fizethetted volna be? Elég logikus.

Papra morgó vagyok, de ritkán öntök tiszta vizet a pohárba. Borban az igazság. Izomtiborban. Vagy inkább egy kis sert parancsol? Milyen sert lesz szabad? Eschert? Ám legyen. Rajzolok Önnek habzó társadalmat, nagy kor-show-val, mint ő. Csak a kezemet figyelje, mert csalok!

Kezdetben vala az állam. Az állam pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és a Pénz lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá az állam: legyen adózás – és lőn adózás. És látá az állam, hogy jó – de nem eléggé. Ezért elválasztá az állam az adózást a pénztől, és nevezé az állam az adókat befizetésnek, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: legyen társadalombiztosítás – és lőn társadalombiztosítás. És nevezé az állam a tébét járuléknak, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: Gyűljön egybe az ég alatt való pénz egy helyre, hogy tessék meg az ingyenélő. És úgy lőn. És nevezé az állam az egybegyűlt pénzt összegnek, a még mindig másoknál lévő pénzt pedig Pénznek nevezé. És látá az állam, hogy jó. Azután mondá az állam: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. És mondá az állam: Imé néktek hagyok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az maradjon néktek eledelül. De virítsd a lóvét! Eddig nem adtál semmit cserébe. Ide a pénzt! Ezzel a maradékot is elvevé. És látá az állam, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Tudom, hogy issza a szavaimat, de most csitt. Hallgasson! Magának nem jár semmi, a pofáján kívül. Maga adós. Fizessen. Amit eddig adott, nem pénz. A pénzt adja ide most már. Majd kitalálok neki valami jogcímet és elnevezést utólag. Egyelőre – csak így egymás közt – nevezhetjük pénznek is. Átmenetileg. Tök mindegy, csak adja ide. Ha nincs pénze, akkor meg dolgozzon! Ingyenélő. Aztán arra vigyázzon ám, lelkecském, hogy bele ne betegedjék. Csak meg ne ártson! Mert tudja, drága, az egészségügy pénzbe kerül. Az pedig féltett kincs. Ki tudhatná ezt jobban nálam, a gondoskodó államnál. Nem akarom, hogy felkopjon. A magáé kopjon fel, maga pedig le. Wegtreten! Jesz, sör!

Pénzt vagy életet!