Gizike Nem elég,

hogy lekopott a színem, három óriási szúnyogcsípés van az arcomon egymás mellett, egy pedig a szemem alatt, amitől úgy nézek ki, mint akinek benyomtak egyet, a születésnapomra kapott kriminek hiányzik a befejező oldala, ráadásul Tölgyet is elkapták a vérszomjas ufó zöldségesek, jó-jó, ez igazából nem is lenne nagy baj, tulajdonképpen egészen jó kedvem lesz, ha arra gondolok, hogyan vallathatják. OK, azt nem tudom, miért kapták el, mit akarhatnak kiszedni belőle, a hajam színét? Nyöhehe. Holnap megoldom, lila lesz, ennyi, Na de mégis.

Úgy érzem, kezd elfogyni körülöttem a levegő, tegnap majdnem hazáig követett egy nyugdíjas asszony, többször meg akart állítani, állítólag valami Horvátékat keresett, milyen gagyi szöveg már ez? Belöktem az árokba és elfutottam, a ház előtt még mindig ott áll az az érdekes piros Suzuki azzal a kopasz emberrel, mutattam neki egy szépet.
Ebben az országban üldözik a másként gondolkodókat, aki vagyok, de akkor sem fogom levenni a fehér zoknimat, ha szandált hordok, azért egy kis személyes bátorságért én sem megyek a szomszédba, kérem!

Szóval mindezek után, mikor végre megfáradtan leül a magamfajta karizmatikus, üldöztetett ember a számítógép elé egy kis pihenésre, feltöltődésre vágyva, mit lát?
Semmit.
Legfeljebb ezt
Vagy ezt
Az effajta hírek pedig már fel sem idegesítenek:
Történést akarok, most, azonnal!