Bauer Túl a csúcson

Eljött a személyes kinyilatkoztatás napja.

Másfél éve indítottam össztársadalmi webkettes vitablogomat a kis magyar blogoszférában. Az elején álomszerűen indult minden, folyamatosan megmondtam és közben instruáltam az elit olvasókat és a nemelit csőcseléket mit kell gondolni ebben a maradi hülyeországban. Ezt az Úr is hamar észrevette és olvasómmá vált, akárcsak a budapesti MSZP. Rekordszámú komment jött nap mint nap. Nem kellet sok idő, hogy az indexes pubi korszakomban kapott Pulitzer-díj után pár évvel a Magyar kormány felkérjen a progresszió és modern haladás meseszerű megírására is. Elvállaltam. A szövegek kurva jók lettek, a mesék pedig elfoglalták a köztévé főműsoridejét. (Időközben átköltöztem egy új lakásba is, lecseréltem a régi berregó vasaimat és elkezdtem tőzsdézni.)

Csúcsra jutottam.

Aztán jött a szocális népszavazás, a Modern Képmeséknek annyi lett, a hivatalos oldalát annyira elcseszték, hogy nekem kellett saját kezűleg blogot csinálni hozzá utólag. Végkielégítés hiányában, Gordon kárpótlásul még szétküldte az érettségizőknek a meséket DVD-n, egy pillanatig mennybe mentem megint. Megtörtént a nagy politikai térfélcsere is. A blogom kommenttere viszont - a sok távolmaradás miatt is - átváltozott önjáró polidili küzdőtérré, proli késdobálóvá és szétfirkált-graffitizett utcai wécévé. Írhattam bármi újat, a pártdroidok és mindenféle idióta szópankrátorok szétoffolták az országreformáló kezdeményezéseimet és világmegváltó rövidjeimet. A híg kommentmennyiség pedig kromofágként marta szét a világszínvonalú posztjaim minőségét. A hozzá adott érték, amit országjobbító misszióból kináltam fel a népnek hétről hétre, másfél év után elértéktelenedett, főleg a fosgejzir fanklub monomán geciputtonyosai miatt. Már az Úr sem ír nekem olyan gyakran, nyuggerklubba jár parolázni helyette.

Belefáradtam.

Ezért kellett elkúrni a drága időmet? Minek lettem tanár és megmondóember ha senki nem tanult tőlem és nem lettek kis megmondóemeberek in magyarland? Biztos megérte ez nekem? Akarom e a folyatást? Ti akarjátok?

Amíg válaszoltok, én elmennék nyaralni.

Szünidőre olvasni és néznivaló:

Tóta W Árpád: Befellegzett