Kovátsch Gamma Bertalan Az elit születése

Figyi, elitek, én is gondolkoztam az éjjel. A helyzet az, hogy elkúrtam az eddigi életemet, de most már sokkal világosabban látok.

Korábban sok barátom volt és szerettek. Én szórakoztattam őket, ők nevettek, néha fordítva. Aztán kinyílt a szemem és feltettem a kérdést: méltó hozzám ezek közül mindegyik? Régi játszótársak az óvodából, geek játékbuzik a scene-ről, akkor megfelelő társaság voltak, de ma? Ma, amikor a nyilaimtól rettegnek a közszereplők, mit kezdjek egy bumburnyákkal, akinek azóta is a Halo 3 megjelenése a legnagyobb esemény és fogalma sincs, miért fontos az iskolabusz. Lelkesedésük megható, de nekem nagyobb emberek vágynak a társaságomra.

Az igazság az, hogy az elit tagja lettem és a régi társaság már nem felel meg. Az én köreimben kevesebb, de elitebb tagok vannak.

Vannak emberek, akikről le kell mondanom. Nem kár értük. Tulajdonképpen tévedés volt, hogy ismertem őket valaha is.

Lassan lefalcolnak azok a hozzászólók, akik előítéleteik, személyiségük, politikai dogmatizmusuk folytán másra, mint meglehetősen együgyű, originalitást és kreativitást teljesen nélkülöző hozzászólásra nem alkalmasak. Az adott viszonyok között ők vannak többségben, s tőlük a jövőben meg kell válnom. Úgy tűnik a szegregáció elkerülhetetlen. S mivel a körön kívüliek többen vannak, mint a körön belüliek, egyik közönséget elitnek, a másik közönséget népnek fogom nevezni.

Helló, nép! Figyelsz? A Tanár Úr nemsokára kinyilatkoztatást tart. Pofát lehet befogni és inni az igét befelé. A visszadumálás ideje elmúlt, birkák.