Kovátsch Gamma Bertalan Dolgozat

Hasonlóságok és különbségek Gyurcsány Ferenc és Tóta W. Árpád műveiben.

Bevezetés

Gyurcsány Ferenc és Tóta W. Árpád a XXI. század elejének meghatározó közéleti gondolkodói voltak. Elképzeléseik sokban egyeztek, de voltak különbségek is. Ezeknek a különbségeknek az oka főleg abban keresendő, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt, Tóta W. Árpád pedig szuverén értelmiségi. Mégis, hatottak egymásra, így óhatatlanul ugyanarra a következtetésre jutottak gyakran, tükrözve a kor szellemét, amiben éltek és alkottak. Ezt a kölcsönhatást fogom elemezni Gyurcsány Ferenc - vagy ahogy kortársai hívták, Feri - és Tóta W. Árpád - népszerű művésznevén Árpi - két művében. A két alkotás majdnem napra pontosan ugyanakkor jelent meg, Feri írásának címe Megegyezés, míg Árpi Programzene címet adta az írásának.

Tárgyalás

Az olvasót elsősorban a stílus különbözősége üti meg: míg Feri államférfiúhoz illő komolysággal és visszafogottsággal ír, addig Árpi a kor fiataljai körében méltán népszerű könnyedséggel fogalmaz. Más közönségnek készültek a művek, de a korszellem keze nyomát viseli mindkettő. Mind Feri, mind Árpi kesereg a magyarságának elkeserítő erkölcsi állapotán, amely a kor szerzőinél olyan kedvelt téma. "Csempésznép", mondja Árpi, "tisztességes magyar úriember nem üzletel", mondja Feri. Joggal kérdezhetjük: vajon végképp leírták a lesajnált magyarokat, vagy adtak még nekik esélyt? "Van rá okunk, hogy szeressük és becsüljük ezt az országot" - fakad ki Feri államférfitól szokatlan érzelemkitöréssel. Árpi visszafogottabb személyiség, ő nem önti ki ilyen könnyen a szívét. Bólogat az adómorálon, a panaszkultúrán, az európai összehasonlításban való lemaradáson, de érezzük, mintegy a sorok között, hogy ez az ő népe, hogy ezt a népet ő a kor Adyjaként ostorozza, de nem azért, hogy kárt okozzon, hanem hogy a balgák észhez térjenek és elkezdjék építeni a kapitalizmust.

Közösség még, hogy mindkét cikket az optimizmus lengi át. Nagyobb lesz a kenyér, mondja Árpi és Feri is fehéredésről beszél. A fehér, mint a reménynek, a tisztaságnak a színe áll szemben a feketével, az elmaradottsággal, a nem nyíltsággal. Ebben az emelkedett hangulatban az adóról szóló fejtegetések szinte himnuszi magasságokba emelkednek, melyet mi a mai túlracionalizált világunkban meg se tudunk érteni. Olyan kor volt az, amikor ódát írtak az adórendszerről, amikor csodás fehéredések történtek és nagyobb lett a kenyér. Ezt kell megérteni, amikor az adó témáját elemezzük a kor írásaiban.

Mindkét írás a megegyezéshez tér vissza, ehhez a mítikus vadként felbukkanó és eltűnő reménysugárhoz. Míg Feri őszintén, férfiasan kéri a támogatást, addig Árpi inkább észérvekkel próbálja közelebb hozni a megegyezés reményét. Lesz-e megegyezés? Nem tudjuk, de mindkét művet elolvasva nagyon reméljük.

Befejezés

Gyurcsány Ferenc és Tóta W. Árpád habár egymástól függetlenül találtak rá ugyanazokra a témákra. Lehetett-e volna más témákra találniuk? Csak akkor, ha nem tartották volna rajta az ujjukat a kor magyar valóságának ütőerén. Azonban rajta tartották, így nem csoda, hogy a magyar nyomorúság ugyanazon bugyraiba szálltak le. Onnan azonban fel is emelkedtek és így felemelkedve mutatták a reményt, ami abban a sötét korban olyan szükséges volt. Írásműveik nagyban hozzájárultak a Fehéredés mozgalmához, ami a XXI. század legnagyobb hatású eseménye volt.