Prosztó M. Beléndek Kapitalizmus, hülyék

Először is, szögezzünk le egy axiómát. Természetesen, axiómákat nem is szükséges leszögezni, de mindig is szerettem barkácsolni, tehát csak szögezzünk, bazzeg.

Most persze belezavarodtam, mert annyira átvittem az értelmet és a metaforikus magaslatok miatt oxigénhiányom van.

Szóval, a szögeznivaló.

A kapitalizmus nem a gyengék műfaja. Viszont, lenne egy nagy előnye. Feltételes mód. Ideális esetben. Hogy teret enged a kezdeményezőkészségnek, az ötletnek, a kreativitásnak, a víziónak. A vállalkozásnak. És a tudásnak.

Na, ez egy nagy hülyeség, tessék csak elfelejteni. Mert nincs ideális eset. A nagytőke kibaszott unfair és tessék megkapaszkodni: profitot maximalizál.

Ebből eredendően a tőke uralmát csak cinikusan lehet éltetni. Igen, bazzeg, a hajléktalan csak egy negatív externália, a proli bérköltség, a társadalmi érzékenység a jól marketingelt sponsorship erejéig terjed, végül, az adó addig jó, míg nem mi fizetjük.

Mégis éltetem. Nem, nem abból a hülyeségből eredő, jellemzően kelet-európai, balfasz, susi melegítős, bunkofonos, újkapitalista meggyőződésből, ami elhitette a hülyeparaszttal, hogy neki a versenytől jobb lesz, meg hogy itten mostantól aztán növekedés, felhalmozás, beruházás, hűdefasza.

Hanem mert cinikus szemétláda vagyok.

Akkor ennyit rólam. És ide kapcsolódóan majd még kitérek az állami apanázsra. Mert éppen a piaci verseny mellett rajzolódik ki csak igazán, hogy az államnak tartozni jó, de méginkább, az államról pénzt lenyúlni milyen picsaszar jó.

Nem értitek, látom.

Hadd éljek egy képletes hasonlattal:

A kapitalizmus egy nagy szopás. Jó-jó, csak nem mindegy, hogy a fa... facilitás melyik végén vagyunk.

Most hagyjatok békén, fáraszt a sok hülye.