2007. január 29.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Szeret engem az én népem

Szeretnek, mert boldoggá teszem őket. Beszélek hozzájuk, nagy ember. Kimondom, amit hallani akarnak. Dícsérek, szidok, amit, amikor kell, bölcsen adagolva. Feszültséget teremtek, indulatokat szítok, majd megnyugtatok. Meghallgatom őket, ha kell megdorgálom őket, tanítom, nevelem őket.
Úgy beszélek, ahogy ők.
Hogy úgy érezzenek, ahogy kell.

Azt gondolják, hogy egy vagyok közülük, hogy ők választottak engem.
Naívságuk néha meghat.
Elismerik, felismerik bennem a nagyságot, az erőt, a szellemi fölényt.
Szeretem az én népemet, hogy így szeretnek engem.

És egyre többen leszünk.
A felvilágosultak, intelligensek, értők. És egyre kevesebben lesznek majd a másikak, a mást szeretők, máshogy érzők, másért indulatosak, mástól mást tanulók, ezért nemintelligensek, nemértők.
Úgy legyen.


A hatalom íze..édes.
Persze engem nem változtatott meg, nem is fog. Én különleges vagyok. Kiválasztott.

Igen, holnap is írok nektek. Tetszeni fog. Jó lesz.

Nincsenek megjegyzések: