Kovátsch Gamma Bertalan Űrhalál

Mert vannak felelőtlen emberek. Akik nem törődnek.

De hagyjuk a felelőtlen embereket a picsába, itt vagyunk mi itt, értelmes vitára képesek. Kicsi körben ülve vitatkozunk értelmesen a tűz körül a jövőről, körülöttünk pedig a sötétben hadd acsarogjanak a Múlt fenevadjai.

Ja, bocs. Ez a kép kissé avéttos. Akkor másként, fiatalosan, jövőcentrikusan. Tehát itt vagyunk mi, az értelmes vitára képesek bezárva egy űrhajóba, ami a Jövő felé repítene, de a Múlt űrfenevadjai aszteroidákkal próbálnak letéríteni a pályáról, hogy egy kisbolygóba szaladjunk.

Valahogy így.



Mi, értelmesek, kijelentjük, hogy nem akarjuk ezt a véget. A katasztrófa mérete iszonyú. Vegyünk például engem.

Nem, vegyünk például téged. Mondjuk keres az olyan nyíltarcú, bár kissé bamba fiatalember, mint te 100 ezer forintot. Tudom, hogy az elitmunkáért több jár, de vegyük csak ezt a szép kerek számot. Ha mondjuk a nyugger ... akarom mondani a nyugdíjas 40000 Ft-ot kap (az is sok, hiszen nem a nyugdíjasok élnek a legrosszabban!) és 4 aktív korú tart el egy nyugdíjast, akkor az fejenként 10 ezer forint.

Most képzeljétek el, hogy 30 év múlva még mindig 100 ezer forintot kerestek és akkor csak ketten kell kiköhögjétek a 40 ezer forintot. Az annyi, mint fejenként kétszerannyi!

Ez hát az szikla, amelyen felakadhat az ország hajója, akarom mondani a kisbolygó, amelybe belecsapódhat az ország űrhajója.

Node persze nem fog belecsapódni. Mert az értelmesek leülnek, megbeszélik és megtalálják a megoldást. Ami persze egyszerű, mint egy meteoritpálya.

Fizetnetek kell. Nektek, még többet, most. De a legjobb, ha a tőzsdecápák fizetnek még többet és most. És akkor, ha ezt mind befizettétek, 30 év múlva nem kell félnetek, mert csak előveszitek a pénzt és megeszitek.

Vagy ez, vagy az űrhalál. A választás a tiétek.