Ferenczy A. Szidónia Verseny^3

A verseny jó. A verseny szép. A verseny az univerzum mindentudó processzora! És ezt én találtam ám ki, és a tévé is mondja! Skubizzátok ázalagok!



Mert a tévé a te életed. Az kell neked - kerek, szögletes, plazma, elcédé, lézer - úgy mint Gombóc Artúrnak a csokoládé. Ő is mindenről lemondott, csak egy dologról nem: a csokoládéról. Értsd hát a leckét prolikám, a tévé marad.

A tévé a már beépült a déenesedbe is lassan, ha munkanélküli leszel, meg rászoruló, akkor is tévézel majd. Mert onnan jön az igazság, a reklámmal persze. És a tévével együtt én is a te részed lettem. Jó ez neked, mert megszűröm az igazat. Azt kapod majd, ami neked kell. Nem lesz narancslufi, bízhatsz bennem, a barátod vagyok.

Most mondom megint, lassan, hogy megértsd: a verseny jó. A verseny még a gagyira is lesújt. Nem kell gondolkoznod, fogyassz!
A versenytől tisztább és szárazabb érzésed lesz. A verseny véd, felemel és elringat, körbevesz, átölel. Érted már, nem élhetsz nélküle. Én mondom neked, Mr. Hiteles.

Mindenütt verseny van, az életben, az ételben, a tévében, a közlekedésben, a politikában. Aztán ha a verseny nem azt hozná, amit várunk tőle - mi elitek - akkor majd rásegítünk. Mert mi tudjuk, mikor kell rendesen versenyezni, és mikor kell csak mutatni. De ezt ti hülyemagyarok nem értitek. Nem is kell érteni, elég ha azt csináljátok, amit mondunk.

Értem is versengenek, és ez nekem jó. Ti meg le vagytok szarva. Csak nyeljétek a tanítást. Tulajdonképpen ti értem vagytok.
De egy valamit lássatok tisztán: én nem versenyzem senkivel. nem mintha volna kivel.