tirpak-admin Höndör B Margit: Kulturális melléklet

imbecil névtelennek ajánlva

Hol a boldogság mostanában?
Kint, a tirpáki határban!

Ott hasal az elit
Vérvörös gatyában.
Ábrándogat kerget,
Motyorog magában.
Kék búzavirágok
illatoznak csendben,
Fürge, pici hangyák
vonulnak seregben.
"Az a gyönyörű nyár!
Utolsó szép nyaram!"
Bőg egyet a tirpák
"Örökre odavan!
Akárcsak a hajam...
Mennyit kacarásztam,
Mennyire szerettem,
Milyen jókat ettem,
Mennyit...cicerésztem..."
Könnyek peregnek le
Büszke elit-arcán.
Beborul az ég is.
Felbőg egy oroszlán.
"Elhagyott a Mari,
Tőgyék legszebb lánya,
Hiába zártam a
Budiajtót rája."
Sóhajt fel a tirpák,
Miközben a réten
Egy repedést bámul
Már-már önfeledten.
..S jutott eszébe számtalan
szebbnél szebb gondolat..
Egy kis zöldes béka
éppen arra haladt.
Büdös volt és rusnya,
Nagy, dudoros fejjel.
Bámult a tirpákra
Bamba, gülü szemmel.
Visszanéz a tirpák.
Egymásra merednek.
"LOMHA FÖLDI BÉKÁK
SZANASZÉT GÖRÖGNEK???"
Üvölt fel az ember.
Megugrik a béka,
egyenesen bele
egy csipkebokorba.
"Muhahahahaha"
Röhög már a tirpák,
Felszabadult, boldog,
Mindent másképpen lát:
"Mit nekem a Mari,
Mikor ott a Gizi?
Bár egy kicsit nyeszlett,
De legalább szeret!"
Talpra ugrik gyorsan
Lobog a gatyája,
Úgy rohan, úgy rohan
A falu irányába.
Kisüt a napocska,
Madarak csipognak,
Mind, az egész réten
Bokrok susorognak.
Libatop is nyílik
Sárgán, vigyorogva
Vígan kacarászik
Egy földigiliszta.

Hol a boldogság mostanában?
Kinn, a tirpáki határban!