tirpak-admin Prosztó M. Beléndek: Coitus prodest?

- Jó napot kívánok, én az álláshirdetésre jöttem.
- Jó napot kívánok, Vezérigazgató úr...
- Szólítson Mihálynak.
- De Önt Sándornak hívják.
- Ne ragadjunk le a múltnál, kérem.
- Most nem azért, de ezt nem értem.
- Jellemző, elég hülye maga, Kovács. Még személyzetisnek is.
- Vezérigazgató úr, de magát kirúgták.
- Megint a múlttal jött. Földhözragadt egy ótvar takony maga, Kovács. Nézzen már előre.
- Nézek.
- Tehát, az álláshirdetés miatt jöttem. A vezérigazgatóira. Sok éves vezetői tapasztalat, a nyelvlapoc piac ismerete és tárgyalási készségek. Ezek a követelmények. Ezek állnak itt. Megfelelek nekik. Most hova néz? Mondja, magának szemtengely-ferdülése van?
- Nem, kancsal vagyok. Izé. Maga volt az előző vezérigazgató!
- És?
- Gondolom, azért rúgták ki, mert veszteséget csinált. És mert sikkasztott. Meg meghúzta az Igazgatóság elnökének a nejét.
- Igen, ezért. De tudja mit mondok? Nincs nálam jobb vezérigazgató. Nézzen körül. Kit javasolna? A Zebegényit? Az egy despota. És büdös a szája. Lop is.
- De maga csinált százmillió veszteséget.
- Nagy kunszt. Csinálhattam volna kétszázat is. Könnyedén. Nézze, itt nem az a kérdés, hogy veszteség. Hanem, hogy csak százmillió! A Zebegényi csinált volna hárommilliárdot is. Legalább. És ráadásul ingyen kávézik a büfében.
- Nem mondja?
- De. Na, ide figyeljen. Van egy programom.
- Jajj.
- Ne szemtelenkedjen, Kovács, maga tőről metszett, méreten aluli alhülye. Szóval a programom a következő: felfuttatás, konszolidáció, akvizíciók, organikus növekedés. Majd lendületesen előre. Vagy fordítva az egész. Mindegy, még nem tudom. Jól hangzik, nem? De semmiképpen sem a múlt. Ezt elhiheti nekem. És semmiképpen sem Zebegényi. Őt kurvára utálom. Az elnök úr neje szerint nagyobb a farka, mint nekem.
- Ne is törődjön vele Vezérigazgató úr, micsoda egy piszokság, méret szerint diszkriminálni.
- Tudom. De ez a szemét Zebegényi, az a törpe, a nagy farokkal, az nagyon tud diszkriminálni. Tudta, hogy veri az alkalmazottait?
- Nem. Tényleg?
- Igen. És közben krómozott mellbimbócsipeszeket aggatt magára, miközben kéjesen sóhajtozik.
- Krómozottat?
- Látom, Magának megvan a lényeglátása. Fel fogom emelni a bérét.
- Már ha én felveszem.
- Van más lehetősége? Van alternatíva?
- Mi a garancia arra, hogy nem ront tovább a Cég helyzetén?
- Hülyeségeket kérdez. Koncentráljon inkább a stratégiámra. Nézze ezeket a számsorokat. Mit csinálnak?
- Sorakoznak.
- Maga egy agybeteg, mérsékelten retardált kantinó. Inkrementálódnak.
- Részvétem, Vezérigazgató úr. Az én anyósomat is hamvasztották. Tudom, hogy milyen érzés ez.
- Nőnek.
- Nőnek, férfinak, mindegy. Már a ravatalozás sem egy leányálom.
- A számsorok emelkednek. Maga hülyébb, mint a sokéves átlag.
- Kérem szépen, ne tessék engem sértegetni. Papírom van róla, hogy hadilábon állok a számokkal. Ezért lettem személyzetis. Diszkókaligula, így hívják. Az üzemorvos állította ki.
- Na, látom, maga az én emberem. Maga olyannak tűnik, aki bátran beáll a történések sodrába. Aki elutasítja a krómcsipeszes despotákat.
- Vezérigazgató úr, hagyhatnánk a szokásos köröket. Mennyit játszik vissza?
- Húsz százalékot.
- Fel van véve.
- Köszönöm. Mondja csak, Kovács, ha már így megismerkedtünk, mekkora farka van magának?
- Tizenegy centi.
- Maga az én emberem, Kovács.
- Miért, az átlagos?