Egyszer valaki azt mondta, hogy én mindig ugyanarról írok. Végiggondolva, ez persze igaz is. De legalább változatosan!
Most alaphelyzetben nem írnék, amúgy, mert irgalmatlan sok EXCEL cella áll még előttem így, hétvége előtt, de azért vannak apró nüanszok, amelyek úgy közéletleg meghatározzák a hülye magyar hangulatát, úgyhogy muszáj a jelenleg legaktuálisabbhoz valami okosat hozzátennem, mielőtt visszafordulok a teljes közéleti érdektelenség kényelmes állapotába.
Nem tudom, egyetértenek-e az olvasók azzal a megállapítással, hogy ebben a közép-európai csődtömegben immáron csak a hivatásos hülyék, meg a droidok idegesítik fel magukat a történéseken, a többinek csak a csendes, alig látható fejcsóválás marad, meg egy halk anyád.
Kábé ugyanúgy, tudják, mint mikor a fizetési cetlit kapjuk kézhez.
Szóval, sírgyalázás.
Rendkívül izgi téma, három napja minden médiumban ez megy, nyilatkozgat itt mindenki, pártállástól függetlenül (is), hogy ez milyen aljas egy tett, tényleg. Moldova elvtárs (pártállástól nem függetlenül) reggel a köztévében azt találta mondani, hogy fasiszta rémtett volt, brrrr, azannyát.
Merthogy, ugye, Kádár nem volt gyilkos és akiket felakasztatott, azokat jól tette, hogy felakasztatta.
2007. Ide jutottunk.
Na, ez az a pillanat, amikor az ember elmormolja azt a bizonyos halk anyádat.
Induljunk el a kályhától. Sírokban turkálni beteges, alantas tett. Halottakon revansot venni még valahol kicsinyes is, sőt, nevezhetjük gyávának is.
Mély lélegzet. Szögezzünk le egy újabb gondolatot, ezúttal kicsit szubjektív alapokba nyomva azt a szöget. Amúgy, a halottak tiszteletétől eltekintve, amit többek között a keresztény kultúrkör és egyáltalán a világ összes civilizáltnak tekinthető világi, vagy vallási kultúrája magának vall, és amelyek közül az elsőt Kádár elvtárs nyilván nem vallotta magáénak, de ez most itt mindegy és csak széljegyzet; szóval amúgy, nincs akkora szemétdomb az országban, amit Kádár elvtárs ne érdemelne meg sírhelyként. Mint ahogy a világ erkölcsileg fejletlenebbik (fejlettebb) felében a jeltelen nyugvóhely ki is jár a hazaáruló gyilkosoknak. (Haza, mi?)
Merem remélni, hogy a médiahiszti csak a sírgyalázásnak és annak bulvárértékének szól és nem arról, hogy ne adj' Isten Kádár elvtársat itten a XX. század legjelentősebb magyar államférfijaként szokás tisztelni, állítólag, különböző felmérések szerint.
Tehát, összegzésként, rendkívül szomorú, hogy sírokat gyaláznak. Ja, és pont Kádárét. Aham. (Nem csak az övét. Ez is afféle divat lett.)
Ja, és nagypapi, nyugalom, nem érdemelted meg. Moldova elvtársnak az anyját. Igen.
Nem, nem mondom, nagypapi, hogy a hazaáruló gyilkos (Haza, mi?) ezt megérdemelte.
Máshogy szocializálódtunk, tudod.
Nyugodj békében.
2007. május 4.
tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Mellesleg
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése