2007. december 22.

Kovátsch Gamma Bertalan
Csontok a proliknak

Édes anyanyelvünk, ahogy életfává bimbadzik a tehetségtől átitatott reklámszerző pennáján! Micsoda repedtsarkú kurva már ez az édes anyanyelv, ha egy csorgó nyálú, bekokainozott art directornak is bimbadzik, de akkor is, örüljünk a bimbadzásnak. Van ez a kis reklám, ez a kis csoda. Hogy ez milyen szellemes, csodálatos, ötletes, röviden kurvajó! Mintha csak én írtam volna.




Mi jut egy elit eszébe erről a klipről? Azon kívül, hogy jé, egy post egy blogon?

Segítek. Ha egy tökről a vidék modernizálásának kellett az elit eszébe jutnia, akkor a jóáras tévéről minek kell beugrania?

Jajistenem.

Ha látnátok magatokat, azokat a kutyahűségű, ámde értelmet tökéletesen nélkülöző tekinteteket, akkor lehet, elsírnátok magatokat. Ti talán, de én nem. Az elit nevelése nem lakodalmas menet, ezt vállaltam, ezt csinálom kurva jól a fórumos idők óta. Klónozás, elitek, klónozás, ezt nem kell érteni, ez külföldiül van. Csak azért mondom, hogy tudjátok, szigorúan tudományos alapon áll ez a projekt, nem is valami poros babonaságon.

Kádárnak kell eszetekbe jutnia. Annak, hogy Kádár '56 legnagyobb vívmánya volt és hogy ha nincs Kádár, nincs Lehel hűtőszekrény se. És akkor itt a sok bekokainozott art director és ilyet szólnak, hogy aranykártya és kalgonizálás. Basszátok meg, ez Kádár népe, Kádár nyelvén kell hozzá szólni! Mint például úgy, hogy jóár.

Én már csak tudom. Kádár nyelvén ugyanis kurvára értek.

7 megjegyzés:

Aron írta...

No, KGB, maga rossz elit, mit képzel, hogy elmarad a szentestei poszt?
Egyedül talán az menti fel, hogy a mester legújabb posztja olyan, mintha ezen a blogon született volna.
Van egy ötletem:
Emelje át szó szerint!
Egyébként tényleg az a gyanúm, hogy most a mester vett egy kis ihletet innen, és nem fordítva.

Névtelen írta...

A gond ezzel a bloggal, hogy nem Tóta W. stílusban íródott, így nem Tóta W. paródia, pedig az akar lenni.
Az ötlet nagyon jó, s lenne mit parodizálni, de ahhoz legalább annyira kell tudni írni, mint a paródia alanyának.
Kicsit jobban meg kéne figyelni W mondatszerkesztését, szóhasználatát, témavezetését... mert ez így szerintem elég gyengusz,

Gizike írta...

Sok volt a bejgli, Béla?
Komolyan mondom, nem értem én ezt.
Az ember végre leül a gép elé egy kis éjjeli töltött káposztával, hogy megnézze a karácsonyi üdvözleteit, csillagszórókat, hóemberkéket, pufók angyalkákat vár, erre egy dagadt, emésztési zavaros Bélát kap.
Ma hány blogban mondta meg a tutit, Béla?
Na, figyuzzon:
Ki az a barom állat, aki hajlandó lenne energiát feccölni Tóta W mondatszerkesztésének figyelésébe? Normális maga?
Milyen témavezetés?
Maga meg van huzatva.
Tudja maga, mi a kiröhögés és a parodizálás közötti különbség?
Mi itten kiröhögünk, és közben jól szórakozunk.
Érti már?
Na.

Gizike írta...

És miért nekem kell ezzel a Bélával diskurálnom? He?
Mi közöm nekem ehhez?
KGB! Megint be van rúgva?

Névtelen írta...

És még csak nem is aktuálisak maguk... Lassan bontja Kádár népe már a karácsonyfát, temeti a kis Jézuskát, maguk meg le sem reagálják. Bezzeg a Mester! Eredjenek már a nyomába!

Névtelen írta...

Én, mint a humor egykoron koronázatlan királya, manapság halálközeli élményekkel időt múlató nyelvzseni, megszólítva érzem magam.
A vicces reklámok igenis szórakoztatóak! Már többször is kitörölhetetlenül a meghatározó élményeim közé fúrták magukat a szellemes reklámok, például... most hirtelen nem jut eszembe egy sem, de ez történelmi tény.
Maguk mit sem értenek a humorhoz. Majd én elmagyarázom.
A jó poén az, amin én nevetek. Ez faktum. Vitatkozni lehet, de nem érdemes. Ennél már csak az lehet a nemesebb élc,amin velem együtt még sokan mulatnak jót.
A legjobb tréfa viszont minden kétséget kizáróan az, amelyiken mindenki gurgulázva kacag, persze magam is(ez szükséges feltétel), de ilyesmit eddig csak én tudtam elkövetni.
Az imént is eszembe ötlött egy ilyen brillír, de most félre teszem, mert nem jut eszembe az sem, mit akartam közölni.

Mert én vagyok az elit, az igazság és a humor.

Kovátsch Gamma Bertalan írta...

Mi ez az erőszakoskodás itt, he? Antiklerikális felvilágosításon voltam a Mesterrel. Kezdjük azzal, hogy nem Karácsony, hanem fenyőünnep.