Bokrétásiak, véreim!
Van egy rossz hírem. Ott fönt elkúrták.
Ne higgyetek a hazugságoknak, nem többes szám első személyben kell mondanunk. Ti nem kúrtátok el, vagy közel sem akkora a felelősségetek.
Nagyon egyszerű a képlet, ez egy rosszul vezetett ország. Az a mi tragédiánk, hogy nincs egyetlen aspektus, egyetlen szegmens, egy részterület, ami jól lenne vezetve.
A mindennapok felelőssége az, hogy hogyan végezzük, intézzük dolgainkat, életünket, emberi kapcsolatainkat. Ez a mi felelősségünk.
De nem azért lettünk az ügyeskedők, színesfém kereskedők, számlát nem adó vállalkozók, kopasz kidobó emberek, levillogós fekete BMW-sek országa, mert rosszabbak, tehetségtelenebbek lennénk, mint szerencsésebb szomszédjaink.
Nem, a mikro állapotok képezik le a makro állapotokat és nem fordítva. Rossz szabályozó rendszerben nem működnek az állam egészét tekintve hatékony részrendszerek. Tehát, a szabályozás / újraelosztás szempontjából nem hatékony, rossz helyzetben lévő, alulfinanszírozott gazdasági / szociális részrendszerek, szegmensek (kis- és középvállalkozások, társadalombiztosítás, oktatás, vagy akár a cigányság, nyugdíjasok) nem azért működnek / élnek tarthatalanul, mert valamiféle eredendő gonosz logika szerint, amely keresztbe tesz minden jobbítási szándéknak, egyszerűen ilyenek.
A magyar államot rosszul vezetik. Miért? Az első adekvát tippem az, hogy az elit tehetségtelen. Igaz ez? Szerintem, sajnos, igaz. A pártállami elitből kinőtt új magyar elit gazdasági erejét, általa oly nagyra értékelt, de a valóságban gyenge tudását, tapasztalatait nem teljesítményorientált, kontraszelektív rendszerben szerezte. Másként mondva, egy egészséges, válaszadásra képes rendszerben nem töltene be olyan pozíciót, amit most betölt.
A második fontos pont az, hogy az elit nem vállal felelősséget. Elcsépelt megállapítás az, hogy ez egy következmények nélküli ország. Egy rendszert nem lehet úgy irányítani, hogy nem vállalsz felelősséget érte (nem azonosulsz fele). Egyszerűen azért nem, mert nem a rendszer jobbításának szándékát, hanem a saját természetes érdekeidet fogod képviselni. Valószínűleg ez is jó részben a régi pártállami felfogásból ered. Adott volt egy rendszer, amiben annyi dolgod volt, hogy sodródj, simulj, és lehetőleg boldogulj. A hétköznapok mozgásterét definiálták a számodra és nem mások képességeihez, tudásához képest nyertek értéket saját képességeid. A kulcs más volt, mindenki tudja, hogy mi.
A felelősség hiányából természetesen következik az erkölcs hiánya. Az erkölcsöt minden vallási, filozófiai értelemtől megtisztítva definiáljuk rideg gazdasági szemléletben: saját előrejutásomat úgy kívánom biztosítani, hogy nem hozok rosszabb helyzetbe másokat.
A felelősség, és az ilyetén definiált erkölcs teljes mértékben hiányzik a magyar politikai elitből. Lehet hát csodálkozni, úgymond, a „közállapotokon”?
Ki ebben az országban az elismert ember? A tanár, az orvos, a mérnök, vagy a kétkezi munkás? Nem, kérem szépen, az, aki mások kárára (a rendszer kárára) tudta gyorsan gyarapítani a vagyonát.
Természetesen, mindenhol együtt jár a befolyás és a pénz. De vajon, mindenki arányosan járul-e hozzá az állam fenntartásához? Természetesen, mindenhol a gazdasági elit szab arcot az állami elosztórendszereknek. De vajon, tud-e egy olyan elit arculatot szabni, amely nem felel meg a fenti, gazdasági értelemben vett erkölcsnek, vagy lehetnek-e hitelesek tőle az ezirányú törekvések?
2008. ősze van. A magyar elit, mint mindig, saját hatalmi ügyeivel van elfoglalva.
A világgazdaság reál- és pénzügyi folyamatai egyaránt kedvezőtlenek. Sokak szerint egy olyan gazdasági válság jön, amihez képest a múlt század 30-as éveinek az eleje könnyed galoppírozás volt. Mások szerint, a világgazdaság folyamatai tartósan új pályára kerülnek és sosem jön vissza a likviditási bőség.
Az állami szabályozás szerepe mindenhol nőni fog. Mamut pénzintézeteket államosítanak az USA-ban. További bankok és biztosítók a csőd szélén. A tőke hisztizik, minden egyes új hírre lifteznek a tőzsdék. A világgazdaság szénhidrogén kitettsége hatalmas. Az energia áremelkedés mindent át fog árazni nagyon rövid idő alatt. A jövedelmek növekedése csökkenni fog, ezzel együtt szűkülnek a lakossági megtakarítások.
2008. ősze van. A magyar adóelvonás európai szinten az egyik legmagasabb, úgy, hogy egyetlen állami funkció sem működik rendesen. A feketegazdaság részaránya kétségbeejtő, a növekedésünk alacsonyabb a nyugat-európainál, a hatalmas összegű hiteleken / külföldi kézben lévő állampapírokon keresztül a függőségünk a pénzpiacok állapotától hatalmas.
A magyar lakosság nagy része egyik napról a másikra él. Sokszor hitelből.
És a magyar elit továbbra sem ért semmit, és ami eljut szűk tudatához, arról sem vesz tudomást, vagy rossz választ ad rá.
Bokrétásiak, véreim!
Tegnap nem oszlott fel a magyar Parlament!
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III