2007. július 5.

Prosztó M. Beléndek
Önéletrajz I.

Világ életemben nehéz sorom volt, de nem panaszkodom. Még most sem, ilyen öregen, megtörten, meg-nem-értetten, kiszipolyozottan. Egy élet a Népért, a Pártért.

Kisparaszti családban születtem, bár anyám kicsit magasabb volt mint apám. Nnehéz körülmények között éltünk. Esténként csak egy-egy tányér ciberés lencse, vagy káposztás krumpli került az asztalra, desszertnek medvecukor, vagy mézesmadzag. Apám hithű kommunista volt, anyám meg ideges. Ez a kettő rányomta a bélyegét a gyerekkoromba, no meg az a katonai Zil teherautó, ami elütött, amikor bejöttek az oroszok. Konkrétan kétszer is bejöttek, mindkettő szép emlék volt, leszámítva a hűtőrács nyomokat a homlokomon, dehát, boldog pillanatokat töltött el a család, miközben dámáztak a szép magas, kockás homlokomon.

Szerény, külvárosi gangos házban éltünk, a budi a folyosó végén volt, télen mindig kijött az ember aranyere, amit aztán beadtunk zaciba. Volt egy kedves történet, amikor apám összekeverte a Reparont a Pitralonnal. De egy ekkorka lakásban már annak is örültünk, hogy illatosat szellent.

A hithű neveltetést nehéz volt letagadni, rögtön másoodik csoportos ovis koromban beléptem a KISZ-be. Kicsit később a Pártba. A többiek fociztak, én népgazdasági terveket vázoltam zsírkrétával a flaszterre. A suliban, alsó tagozatban a többiek az Ablakzsiráfból silabizáltak, én Marxot idéztem. Még később a többiek a lányokat kukkolták, én feljelentettem őket a dirinél.

Gyorsan emelkedtem a politikai szamárlétrán, ebben segített elkötelezettségem, valamint el nem vitatható tehetségem az érvényesülés terén. Az élet akkor számomra egy merő orális szex volt: ha nem nyaltam, akkor szoptam. Hamarosan a kerületi PB egyik fő gazdaságpolitikusává váltam, munkásságomat olyan elévülhetetlen érdemek jelzik, mint a nagytermésátlagú tyúkhúr és lóhere termesztés meghonosítása a konyhakertekben (állattenyésztés és növénytermesztés boszorkányos ötvözése) és népgazdasági tervrendszer megreformálása: vállalati veszteséget állami támogatásból kompenzálva fellendíthetjük a nemzetgazdasági össztermék növekedését!

Egy ekkora szakértő már országos szinten sem marad feltűnés nélkül, hamarosan még fontosabb szakterületeket láttam el: dolgoztam a Külügyben, mint magyar érdek semmibevételi főelőadó, a Nemzetbiztonságnál, mint jelentésügyi főnyalonc és a Gazdasági- és Ipari Minisztériumban mint deficithalmozási szakreferens.

folytatjuk

4 megjegyzés:

Kovátsch Gamma Bertalan írta...

Nagyon izgulok, mi lesz a vége!
Majdnem tönkremegy, mint Onedin, de aztán befut az elveszettnek hitt olajszállító szerelvény?

Prosztó M. Beléndek írta...

nagyjából ilyesmi, és nem kap kitüntetést, de fontos reformok végrehajtását bízzák rá, és senki sem szereti

Kovátsch Gamma Bertalan írta...

Szerintem előbb fusson be az üzleti életben karriert, utána térjen politikai pályára a közvélemény követelésére.

Prosztó M. Beléndek írta...

hogyne futna be, hisz minden tehetsége megvan hozzá, majd meglássa

még érlelem