tirpak-admin Hallgatag Drugics: Bumeráng a pofámba

Ha tudnék olvasni, mélységesen felháborítana, hogy egyesek egy komplett kontinenst pucolnának ki a túlnépesedés meg pár hasonló piszlicsáré probléma megoldására. Micsoda túlzás. Az én metódusom sokkal egyszerűbb és koncentráltabb: irtsuk már ki a kínaiakat! Jó, tudom, hogy most már minden országban ott vannak a kis ferdeszeműek, főzik a szar kajájukat, de ez önmagában nem érdekel, mert azt úgyis a csóringer prolik eszik, nem én. A problémák akkor kezdődnek, amikor a munkámban akadályoznak, amikor a kis köcsögök tőlem szívják el a műsoridőt, kvázi az éltető oxigént. Mert nem bírják megállni, bazmeg, hogy ne róluk szóljon minden hír. Addig nyomulnak a hírügynökségeknél, a szerkesztőknél, amíg ki nem lobbizzák, hogy mindenki folyton velük foglalkozzon. Egyszerűen a lételemükké vált, hogy folyamatosan előtérbe tolják önmagukat, ellentétben az olyan normális, és nem mellesleg, magyar emberekkel, mint, teszem azt, én.

Még szerencse, hogy nem tudok olvasni (képzelem, mi mehet róluk a nyomtatott sajtóban), az én munkámhoz elég, ha gondolkodás nélkül mindig kimondom az első dolgot, ami eszembe jut. Ez két okból is jó, egyrészt mert vicces, bárki hallhassa, másrészt meg munkát ad egy csomó unatkozó ORTT-megfigyelőnek, illetőleg a bírságokon keresztül pörgetem a gazdaságot is. Hé, még valami kitüntetést is érdemelnék, szerintem: mások egy évben nem termelnek annyit az államnak, mint én két szóval. Plusz még nemzeti értékeinket, híreinket is védelmezem. Ide nekem az ezüst bumerángot, vagy a köztársasági dobócsillagot, vagy tisztikeresztet, vagy mi a fasz az.