A focit mások rendezzék és csinálják, mi nézzük inkább tévén! A háborúval is így vagyok, kábelen nézem, ha éppen van kedvem. Imádom látni, ahogy lövik egymást. Még jobb, ha egyoldalú a harc, és az erősebb kutya megbassza a gyengébbet atommal. Ezt jó nézni. Idehozni a háborút egyelőre sajnos nem jó, mert az veszélyes. Olyan, mint a foci. Egyetlen különbség van: a háborút szeretem. Nézni. Na meg az meg is éri.
Köztudomású, hogy világversenyeket rendezni veszteséges. Örülni mások sikerének, amiből nekem nem származik közvetlen hasznom, hülyeség. Büszkének lenni arra, hogy esetleg meg lehetne mutatni valakiknek, hogy mi is képesek vagyunk valamire, tukkóság. Tévén nézni valamit egyébként ugyanaz, mint élőben átélni. A feleségemet is tévén nézem inkább. Különben is, egyáltalán nem értem, miért kéne örülnöm annak, ha mondjuk véletlenül orgazmusa volna. Származik belőle bármi közvetlen előnyöm akkor és ott? Na ugye.
Imádok olyasmiről írni, amihez nem értek. Szerencsére rengeteg ilyen dolog van. Például a foci. Ugyan utálom, és ezért nem is akartam írni róla, de aztán rájöttem, hogy imádok olyasmiről írni, amihez nem értek, ezért hát mégis írtam róla. De még milyet!
Agyhalottak vannak a világban. Az egyik élőben akar meccset nézni. A másik még szereti is a focit. De a csúcsok csúcsa az, amikor bizonyos nemzetek versengenek érte, hogy hol rendezzék meg a következő kontinensviadalt. Szörnyű, de ez szerte a glóbuszon politikai és gazdasági érdekkörök támogatásával megy. Ezek azt képzelik, hogy megéri. Röhej. Nem tudja a világ, hogy merre megy a világ. Erre már a reklámokkal kapcsolatban is rá kellett mutatnom, és most még itt ez a foci is.
Nem jól van ez így. Csupa olyasmibe fektetnek be, aminek a megtérülése kétes, a kutyát sem érdekli, senkire sincs hatással, és a gazdaságot éppúgy nem érinti, ahogy az emberek mindennapjait sem. Nem kellenek ezek. Se a foci, se a reklám. Se ti, birkák. A fentiekbe invesztálni nem jó módszer, nem hatékony. Befektetni rakétába és atombombába érdemes, az tuti megtérül. Elég, ha Észak-Koreára gondolunk. Egyébként sem szeretem nézni, hogy majmok gurigáznak a gyepen. Idejönnek egy másik kontinensről, és alattomosan beépülnek, mindezt azért, mert holmi tévészékház-gyújtogatók szerte a világban kollaborálnak velük.
A multikultinak vége. El kell venni a négerektől a bányát, Afrikába pedig a mosogatás után be kell költözni. Még szerencse, hogy azok ott máshova sem mennek EB-re, nemcsak ide nem. A fociban ráadásul bíró is van, nem csak az erő. Ez újabb rossz pont. Nem lehet akármit. Nem feltétlenül az erősebb győz. Nem igazságos.
Javaslatom az volna, hogy ne rendezzünk zenei fesztiválokat se. Felesleges, feltalálták az mp3-at. Színházba sem érdemes mennie senkinek. Van
Nézzük inkább a háborút a tévében! Az jó. Olyat szívesen rendeznék is egyszer, de egyelőre mi vagyunk benne a világon a legszarabbak. Sajnos nem aktuális. Még. De ha az lesz, tuti nem kell rá pályázni. Elbukni anélkül is lehet. Hurrá. Az agyhalott magyaroknak azonban a foci legveszélyesebb üzenete így hangzik: Kell egy csapat!
Hát kell a fasznak!
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése