tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Aki nem dolgozik, ne is egyék!

Ízes magyar szólásmondásokat feldolgozó sorozatunk első részében ismerős, ám mégis egzotikus vidékre kalauzolnám nyájas olvasóimat. Úgy hiszem, szerkesztőségünk példás hozzáállását éppúgy tükrözi a címben olvasható gondolat, mint amennyire dolgozó népünk egészének hitvallását is kifejezi egyszersmind.
Aki nem dolgozik, ne is egyék! Talán sosem volt aktuálisabb e mondás, mint mai, kényszerű megszorításokkal teli világunkban. Az ingyenélőkről szólván pedig kik is juthatnának hamarább eszünkbe a tanároknál. Tudjuk jól: nincs még a világon olyan kártékony, ingyenélő, dologtalan és másokon élősködő fajta, mint a pedagógus. Erre világított rá druszám, Lajos, kérlelhetetlen lényeglátással: „A volt pénzügyminiszter a tandíj bevezetésén túl azonnal megszüntetné a túlfejlesztett felsőoktatási intézményeket és alacsony színvonalú képzést eredményező fejkvótaalapú finanszírozást, és a felsőoktatásban tanítók közalkalmazotti státuszát.”

Értetlenkedő olvasóinknak eláruljuk, hogy a közalkalmazotti státusz helyett természetesen a vállalkozói szerződést támogatjuk, mint olyan módszert, amely kiválóan alkalmas rá, hogy dolgos, tenni akaró, teljesítményalapon gondolkodó, a hosszú távú minőségben érdekelt személyeket és intézményeket juttasson helyzetbe. Hát ki ne tudná, hogy nincs lankadatlanabb, elkötelezettebb és következetesebb híve a stratégiai gondolkodásnak és a kemény munkának a magyar vállalkozónál! Itt az ideje, hogy a tanárok is vállalkozzanak, akkor majd elválik a szar a májtól. Dolgozzanak, de nyáron: "Hey, teacher! Leave those kids alone!"

Nehogy azonban azt higgyük, hogy a módszer csak a felsőoktatásban állja meg a helyét! Oktatási rendszerünk alap- és középszintjén is tért hódít az üdvözítő megoldás. A vállalkozói szerződéssel dolgoztatott pedagógus nemcsak arról ismerszik meg, hogy 1-2 éves, megújítandó munkaviszonyban áll mindenkori munkáltatójával, és az ebből fakadó gyakori iskolaváltásával a nebulók korán megismerkedhetnek a társadalmi mobilitás áldásos intézményével. Szép eredmény persze ez is, de ne álljunk meg itt! A módszer valódi érdemei abban öltenek testet, hogy a vállalkozói szerződés szólhat akár szeptembertől májusig is, hiszen ez volna az az időszak, amikor a tanár ténylegesen tanít az oskolában. A nyári szünet idején nem dolgozik a léha tanerő, logikus és szükségszerű tehát szakítani a bevált gyakorlattal, hogy ezen időszakban is fizetjük restségét. "We don't need no education."

Aki nem dolgozik, ne is egyék! Az amúgy is túlzott társadalmi megbecsülésnek örvendő és – nem mellesleg – túlfizetett tanárok a nyári hónapokban semmiképpen ne az oktatási intézmény kenyerét egyék. Javaslatunk szerint kívánatos volna, ha idénymunkát vállalnának egy kukoricaföldön, esetleg egy hipermarket árufeltöltő osztályán, természetesen szintén vállalkozói szerződéssel – esetleg anélkül. A jóléti állam ígérete szerencsére szertefoszlott, indokolt a közalkalmazotti státusz revideálása és a pénzt feleslegesen vivő terület deregulálása.

A jövőért szintén módfelett aggódó, a sikeres, modern Magyarországot mindennél fontosabbnak tartó, a teljesítmény-orientált szemléletet az anyatejjel magukba szívó olvasóinknak pedig az utolsó szó jogán azt üzenjük: Evés közben jön meg az étvágy!