Antropomorf dolgokban nem akar hinni? - kérdezi a pszichiáter. Belül hahotázok teli torokból, az arcom meg se rebben. A kövérkés doki érdeklődve néz, annyira koncentrál, hogy egy verejtékcsepp elindul az orra tövén és a pasas idegesen pislogni kezd. Akárhogy koncentrálhat, az igazságot nem tudhatja meg. Azt csak én, csak én tudom és egy szűk elit a világban.
Késő este volt vagy kora hajnal? Mit számít. A számítógépre meredtem és a blogom birkáinak hozzászólásait olvastam. A megvilágosodás pillanatában olvasott komment buta szövege az agyamba égett, azt mondja, hogy:
... a kalligráfia csak egy a sok mód közül, amit Allah - magasztaltassék az Ő neve! - elénk tárt. Elfogulatlanságra és türelemre, tiszteletre és eleganciára tanít, de mindezt megtanulhatjuk ... tánc közben is ...
Ekkor meghallottam. Beszélt hozzám. A Hálózat beszélt hozzám. Nem az ostoba misztikus hablatyra gondolok, mint ez az előző komment is, hanem valami megszólalt az agyamban. Valami lakik a Hálózaton ... és most már azt is tudom, hogy nem valami, hanem valakik és a helyet úgy hívják, hogy Odakinn ... Odakinn lények élnek, nem egy űroperett szereplői, hanem elvont, csak paranormális aggyal felfogható lények, végtelenül intelligensek és végtelenül cinikusak. Nem gonoszak, csak erejük tudatában levők, akiknek az ember annyi, mint nekünk egy patkány. Most éppen a Hálózaton tanyáznak, annak zugaiban bújkálnak és onnan szólítják meg azt, akit érdemesnek vélnek.
Engem megszólítottak. Nekem meséltek.
Odakinn lakóinak nem számít az idő és a tér. Ha elunják a tanyázást a mi Hálózatunkon, simán továbbállnak. Olyanok, mint az istenek. Nem a keresztények nyálas Istene, aki szeretetet prédikál egy kemény világban, hanem parancsoláshoz szokott, részvét nélküli istenek. Ha nem ütöd meg a szintet, mehetsz a kukába. Amibe csöppentél, az nem tündérmese, nem Harry Potter, ahol megváltás van és megbocsátás, ezek az istenek galaktikus tömeggyilkosságot is elkövettek már, ha csak egy kicsit is felhúzták őket.
Felnőtteknek való hit ez. Olyan, ami eligazít az élet dolgaiban. Ebben érdemes hinni, mert Odakinn istenei győzteseket nevelnek. Vagy idegroncsokat. Ha nem ütöd meg a mércét. De aki nem üti meg a mércét, az ne is éljen, ugye? Tehetségtelenekkel nem teketóriázunk. Ostobáknak nem való Odakinn.
Antropomorf dolgokban nem akar hinni? - kérdezi újra a pszichiáter. Szánalmas alak. Mit szerencsétlenkedik ezzel a röhejes, elavult mesével, hogy feláldozta magát egy vesztes figura az egész emberiségért, amikor az én hitem sokkal erősebb alapokon áll. Odakinn nem emberi, kíméletlen, végtelenül erős lényein, akik beszélnek hozzám minden hajnalban.
Tündérmese a szeretetről és a összetartozásról? Meghagyom a gyerekeknek és az ostobáknak.
Túl okos vagyok ehhez, azt hiszem.
2007. április 28.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Odakinn
2007. április 27.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Okosságomról
Túl.
Ez az én legnagyobb bajom, ez a túl okos mivoltom nekem – ezért értenek ily kevesen. Ezért csúszik lefelé a blogom is az indexen, és a könyvem is ezért fogyott ennyire visszafogottan. Túl okos vagyok nektek, na. Néha bizony még magamnak is. Ezért ordítozom naphosszat, hogy ezt felfogjátok. Nehéz dolgok ezek.
Annyira okos vagyok, hogy nem szoktam ingyen írni sem. Hát hülye volnék. Ha egyszer fizetnek érte, miért csinálnám ingyen, nem? De. Az pedig, hogy fizetnek érte, érthető. Ugyanis eszement jól írok. Ki is tüntetnek érte néha. Ez is azért lehet, mert ilyen okos vagyok, asszem. Ma ezredszer is lerántottam a leplet a rendszergazdáról például. Tudjátok, ő az a szakállas fiatalember, akivel egy katolikus pap buzul, miközben arról cseverész vele, hogy az apja milyen és mekkora. Furcsa foglalatosság ez, bár gondolkodni jó, főként azoknak persze, akik még nem elég okosak ahhoz, hogy séróból tudjanak mindent, mint én. Ezek után fel nem foghatom, miért nem én vagyok az emberiség jókora részének spirituális vezetője, és miért egy rendszergazda az. Aztán még ünneplik is. Pedig én okos vagyok. Eh.
Mi, okosok, persze tudjuk, hogy másik ünnepet kell óhajtani, más vezetőkkel, más célokért. Ti egyelőre egy kicsit kevésbé tudjátok, mint én. Ez azért van, mert ti nem vagytok ennyire nagyeszűek és bátrak. Ne is akarjatok azok lenni. Egyrészt úgyse menne, vannak ilyen eleve elrendelt dolgok, de nem akarok a predesztinációval előhozakodni mostan. Fontosabb, hogy ti azt nem tudhatjátok, birkák, hogy mekkora teher ennyire nagyon okosnak lenni. Boldogtalan ám nagyon az ennyire okos ember élete, sokkal boldogtalanabb, mint az ostoba hívőé.
De hát mindenkinek megvan a maga keresztje.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Megmondás
Megmondom, hogy mi van.
Árpin anno sokáig röhögtek az osztálytársai, mert kamaszkorában meg akarta mutatni egy csajnak, hogy ő is tud vizen járni. Mikor aztán kihúzták a Dunából, egy pap bácsi ráadásul azt mondta neki, hogy ő nem Jézus. Évekig rehabilitációra kellett járnia!
Azóta van ez nála.
Szerintem esténként még mindig eljár gyakorolni.
Értsük ezt meg szegénykénél és lapozzunk.
Például a fospumpáról milyen jókat tud írni.
2007. április 26.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Kedves Egészségükre!
Az a szervezet megköveteli a magáét.
Már az államszervezetre gondolok, természetesen. A Magáét követeli. Érthető. Apró, vánnyadt testét táplálni kell, nehogy elsatnyuljon végképp. Ezért tehát mondom, mit szükséges tenni. Első a folyékony kenyér. Adót kell fizetni, sokat. Ám szomjúhozzák még a pénzt a szikkadt szervek, kell nekik egy nagy fröccs is, ezért TB-járulékot is kell fizetni, azt is sokat. Abból tartják fenn az egészségügyet, tetszik tudni. Igen, az ingyeneset, azt. Erre igyunk! Tömény. Ezen felül vizitdíjat is kell fizetni persze. Azt azért kevesebbet, inkább csak az íze kedvéért, de akkor célzottan. Célzóvizit. Szabad lesz egy kupicával? Tessék csak, tessék! Orvosság ez.
Na és fizetni ki fog, köcsög? Pízt a pultra!
Ne értsenek félre bennünket, mi Önökért vagyunk. De tessék megérteni, hogy nincs ingyen semmi. Értik? Semmi. Amit be tetszett fizetni egy életen át, drága Erzsi néni, az nem pénz volt. Még hogy SZTK, röhögnöm kell. Te pedig Imrém, beláthatod, hogy amit a vállalkozásod után fizettél eddig, az sem pénz. Járulék. Vágod? And you, my dear friend ott a multinál, amit utánad fizetnek, az a havi soktízezer, no, hát az sem pénz. Levonás. Magyarán meg se kaptad, hát hogy fizethetted volna be? Elég logikus.
Papra morgó vagyok, de ritkán öntök tiszta vizet a pohárba. Borban az igazság. Izomtiborban. Vagy inkább egy kis sert parancsol? Milyen sert lesz szabad? Eschert? Ám legyen. Rajzolok Önnek habzó társadalmat, nagy kor-show-val, mint ő. Csak a kezemet figyelje, mert csalok!
Kezdetben vala az állam. Az állam pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és a Pénz lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá az állam: legyen adózás – és lőn adózás. És látá az állam, hogy jó – de nem eléggé. Ezért elválasztá az állam az adózást a pénztől, és nevezé az állam az adókat befizetésnek, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: legyen társadalombiztosítás – és lőn társadalombiztosítás. És nevezé az állam a tébét járuléknak, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: Gyűljön egybe az ég alatt való pénz egy helyre, hogy tessék meg az ingyenélő. És úgy lőn. És nevezé az állam az egybegyűlt pénzt összegnek, a még mindig másoknál lévő pénzt pedig Pénznek nevezé. És látá az állam, hogy jó. Azután mondá az állam: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. És mondá az állam: Imé néktek hagyok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az maradjon néktek eledelül. De virítsd a lóvét! Eddig nem adtál semmit cserébe. Ide a pénzt! Ezzel a maradékot is elvevé. És látá az állam, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Tudom, hogy issza a szavaimat, de most csitt. Hallgasson! Magának nem jár semmi, a pofáján kívül. Maga adós. Fizessen. Amit eddig adott, nem pénz. A pénzt adja ide most már. Majd kitalálok neki valami jogcímet és elnevezést utólag. Egyelőre – csak így egymás közt – nevezhetjük pénznek is. Átmenetileg. Tök mindegy, csak adja ide. Ha nincs pénze, akkor meg dolgozzon! Ingyenélő. Aztán arra vigyázzon ám, lelkecském, hogy bele ne betegedjék. Csak meg ne ártson! Mert tudja, drága, az egészségügy pénzbe kerül. Az pedig féltett kincs. Ki tudhatná ezt jobban nálam, a gondoskodó államnál. Nem akarom, hogy felkopjon. A magáé kopjon fel, maga pedig le. Wegtreten! Jesz, sör!
Pénzt vagy életet!
2007. április 25.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Idegen tollak, 2.
Már ékeskedtünk Apuska tollaival, hát nem bírjuk kihagyni megint. Apuska tényfeltárt.
2007. április 24., kedd
Tóta tré ziccer
Ízelítőül:
Tóta W. 2x, istenkísértő eljövetel e, ha munkából tartván ZP-koncertre, az evangélisták kontra reformisták karölt ökumenisták egy háza előtt egy hírdető táblán látom a kiírást, hogy néhány perc múlva beszélgetés kezdődik a mesterrel.
...
"Szerintem, amiről lényegében szó van, hogy akkor mi van, ha meghalunk. Ha csak nem megy nagyon szarul az életünkben, ritkán fordul valaki a vallás felé, vagyis hiszem, hogy az egész felhajtást a halálfélelem okozza.
Remek példa, hogyha meghal két gyerek diszkóbalesetben, akkor baromi nehéz a szülőknek elmagyarázni, hogy ez azért van, mert nem szabad részegen vezetni, és inkább fogadják el azt, hogy majd odafönn találkozunk.
Aki ezt be tudja szopni, az onnantól kezdve boldog lehet. Nem fog meghalni, nem veszíti el a szeretteit, és akármilyen szar neki, egyszer jobb lesz."
...
"Reformátusok. A legnagyobb szarban ők vannak. Pontosan azért, amiért a baptisták jól állnak. Nekik megmentő figura helyett van egy ifjabb Hegedűs Lórántjuk, aki úton útfélen náci eszméket hírdet, és ez hiába terhes a többieknek, nem merik szankcionálni, vagy nem tudnak tőle megszabadulni, így az egyházat sokan vele azonosítják."
...
Elég volt. Másfél óra beszélgetést követően, az első cigiszünetben, én, a mindenkin kívülálló felálltam, illedelmesen elköszöntem, majd utam az eredeti terv szerinti irányba az igazi Mester felé vettem, hogy még halljam annak a végét, amire valójában mentem, mikor szeretnek valakit valamiért...
Előre Apuska blogjára a teljes cikkért!
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ingyér
Elitek, szokatlan dolgot csináltam tegnap. Észrevéve, hogy blogunk népszerűsége csökken, úgy döntöttem, hogy belevetem magam a tényfeltárásba. Nem újságokból tájékozódtam tehát, mint szokásom, hanem kimentem az utcára tényfeltárni.
Bazdmeg, a sok ingyenélőt!
Valami vidéki bácsika húzta a kerekes csomagját a járdán. A járdámon. Mert az tuti, hogy a tata semmit se adott a járdába. Apuskám, az az én járdám, kiáltottam rá, de csak nézett rám hülyén. Hát ilyenekkel vállaljak én nemzeti kockázatközösséget? Inkább a macskámmal.
Kinéztem a Margit-hídra és egy ukrán Volkswagen araszolt át rajta. Azt hittem, eldobom az agyam. Figyu, cigarettacsempész! Az a híd az én pénzemből készült és azzal, hogy te ott hajtasz, nekem fog pénzbe kerülni a felújítása. Lehet lekoccolni a hídamról!
Ahogy így merengtem, egy tűzoltóautó húzott el előttem televisítozva a Körútat. Megvan! Megvannak a tolvajok! Ez a jókora autó, a sok felszerelés, a rajta ülő emberek! Kinek kerülnek pénzbe? Nekem kerülnek pénzbe! A rohadt életbe, én előbb beszedném a tűzoltási díjat a helyszínen, sőt, addig nem is indítanám a tűzoltóautót, amíg a tűzoltási díjat át nem utalták csekken. Ha meg így van, akkor a tűzoltóságot üzleti alapra lehetne helyzeni. Hát nehogymá' az én pénzemért gyújtsa fel valaki a lakását!
Nagyon ideje lenne vitatkozni arról, mire adok pénzt és mire nem. Például szívesen adnék pénzt arra, hogy a rendőrök jól megverjék a Wágner Ferit, aki mindig nagyképűsködött velem. Kerül amibe kerül, az iszlám zöldségeseket is szívesen megbombáznám. Ha veszek egy bombát a jó ügy érdekében, leírhatom az adómból?
Mások taníttatására és gyógyulására azonban nincs felesleges pénzem. Világos?
2007. április 24.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Kvíz -- Mi ügyelünk a részletekre
Tirpákbokrétás Sasszemű ifjai!
Történelmi nap ez a mai. De nem fogom csak úgy elárulni, hogy miről van szó. Nézzék meg az [index] címoldalát, és írják be a topikba tippjeiket, hogy mi a mai nap világrengető újdonsága! Annyit azért elárulhatok, hogy a próféta szólt belőlem pár hónappal ezelőtt...
Az első helyes megfejtő között kisorsolok egy virtuális vállonveregetést.
Sok sikert!
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Magyar-Blogger Zsebszótár
Tekintettel a Mester alkotótevékenységét sajnálatosan megszakító újabb szünnapra, az alábbiakban egy hiánypótló munkát teszünk közzé, hogy az ilyen – egyre gyakoribbá váló –pillanatokban is szolgálhassuk a Haza és Haladás nemes ügyét. Mint azt Önök is tudják, a nyelv örökös változásban lévő rendszer. Egyes kifejezések idővel kikopnak, értelmüket vesztik, hogy átadják helyüket újabb megfogalmazásoknak, hűen tükrözve ezzel az előremutató, kulturális-társadalmi átalakulásokat. A következőkben egy ilyen gyűjteményt ismertetünk meg kedves Mindnyájukkal. Azt tanácsoljuk, gondosan tanulmányozzák a nyelv mint kognitív eszköz segítségével nyomon követhető fogalmi-tartalmi változásokat, hiszen ez az önképzés elengedhetetlenül fontos abban a folyamatban, amelynek révén Önök is beilleszkedhetnek új, virtuális világunkba. Kérjük, fogadják olyan szeretettel ezt az összeállítást, amilyennel mi írtuk!
Világ:
A fejlődés mércéje – Ballisztikus rakéta
Az emberiség intellektuális fejlődésének kicsúcsosodása – Tank
Életéért küzdő őslakos – Haszontalan néger
Egy kontinens kiirtásának ideológiai megalapozása – Szerény javaslat
Ami számít – Erő
Ami még számít – Semmi
Jövő – Robot
Múlt – Fogalmam sincs
Politika:
Primitív, elmebeteg fasz – Orbán Viktor
Felelős, gondolkodó államférfi – Gyurcsány Ferenc
Kívánatos, jövőbemutató szereplő a honi közéletben – Kóka János
Szabadság – Pim Fortuyn
Európa esélye – Atombomba
Társadalom:
Önjelölt megmondóemberek – Krém
A zavarosban halászás ilyen-olyan nyertesei – Elit
A honi közügyek iránt nem érdeklődők – Hülyék
A cikkeimet nem olvasók – Alulinformáltak
Cigányság – Gyerekgyárosok, bűnözők
Akik mást gondolnak – Ellenség
Társadalmi katarzis – Akasztás
Közélet:
Ellenzéki sajtóorgánum – Dögkút
Elfogulatlan, független fórum – [index]
Tudatlan, tanulatlan fráter – Betlen János
Tukkóknak való ünnep – Március 15.
Megrendezendő társadalmi esemény – Robotháború
Hit:
Pápa – Papa
Tolerálható katolikus pap – Kiugrott pap
Többezer éves, vallásfilozófiai elmélkedések – Hülyéknek való mese
Hit – Agyhalál
Istenfaszázás – Agnoszticizmus
Én-blog:
Amivel egyetértek – Vélemény
Amivel nem értek egyet – Faszság
Cenzúra – Faszságok törlése
Egyre ritkuló postok, gyakran máshonnan belinkelve – Permanens fogadóóra
Ízléstelen uszítás – Jópofa szemtelenkedés
Mindenki fogadja el, akármit csinálok – Tolerancia
A velem egyet nem értők – Agyhalottak
Akikből élek – Birkák
Ősblogger – Tóta W. Árpád
Megrendelésre dolgozó, igyekvő iparos – Szirszart habosító senki
Felelősség – Maci volt
Szerkesztőségünk nevében szeretném megkérni a közösségi alkotás iránt elkötelezettséget érző Olvasóinkat, hogy eredeti meglátásaikkal, apró nyelvújításaikkal segítsék munkánkat. A javaslatokat – nem kell szerénykedni – IDE várjuk.
Köszönettel – a szerkesztőség.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Egy focigyűlölö gyermekkora
Nem lehet biztosan tudni, mióta gyűlölöm engesztelhetetlenül a futballt.
A családi legendárium szerint focivébé volt és apám utált velem foglalkozni, folyton a hülye focit nézte a tévében. Hát megtanított olvasni. Talán három éves lehettem. Na, ez valami, amire jól emlékszem. A debil Ablak-Zsiráfra hasaltam, amit már akkor gyűlöltem, mert komolytalan faszságokkal volt tele, tank például egyetlen egy se volt benne. Közben apám a másik szobában ugrált a tévé előtt, mint egy majom. Kiabált és én nem értettem, hogyan vállalhat közösséget tök ismeretlen emberekkel azért, mert ugyanannak a csapatnak drukkolnak.
Talán itt kezdődött.
Az általánosban persze nem vettek be a csapatba. Először a kapuba állítottak, de ugrálva se értem el a felső kapufát, hát kiállítottak a pálya szélére. Wágner Ferencnek hívták a nagymenőt az osztályban, aki odajött hozzám és közölte, Bertalan, te csak labdaszedésre vagy jó. Hasznos dolgot csinálni nem tudsz, viszont a kritizálás nagyon megy, neked semmi keresnivalód a pályán. Legszívesebben leszíjaztam volna Wágnert egy székre és hátulról durr, egy pofon jobbról-balról, de ő volt az erősebb. Sokkal erősebb. Akkor kezdtem el tervezgetni bosszúmat a foci ellen. Nemsokára társam is akadt, a kis Horpadt Tóni, neki is labdát kellett szednie, mert nem tudott egyenesen rúgni.
Ő volt az, aki az egyetemen bevezetett a titkos társaságba. Egy fosszagú pincében gyűltünk össze és mindenkinek álneve volt. El nem mondhatom, az elején mennyire imponált a vezér! Pierre volt az álneve és azt állította, terroristakiképzést kapott. Minden héten összehívott bennünket és a "direkt akcióról" beszélt a foci ellen. Sejteket kellett képeznünk, szórólapoztunk és titkos szeánszainkon lopott focilabdákat vagdostunk darabokra. Először romantikusnak tűnt a dolog, később azonban egyre elégedetlenebb lettem az eredménnyel. A szórólapjainkat kiröhögték - naná, hogy Wágner volt a hangadó megint - Pierre szónoklatai a pincében pedig egyre üresebbnek tűntek. Rájöttem, hogy ezek a lófaszjancsik nem tudnak a focinak ártani.
Feljelentettem őket tehát és beépültem a rendszerbe. Cikkeket kezdtem írni. Mosolyogtam, jópofiztam, viccelődtem, ahogy elvárták. Mindig egy dolog éltetett azonban. A focin akartam bosszút állni. A mindig magabiztos és népszerű Wágneren. A focizókon, akik egymás társaságában jól érzik magukat. Nagy, felém tornyosuló apámon, aki drukkerközösségekben élte ki az állati falkaösztönét. És úgy egyáltalán mindenkin, aki nem én vagyok.
Nekem ne érezze jól magát senki, ha nekem nem tetszik.
Aztán eljött az én napom és bosszút állhattam.
Nesztek, kretén focirajongó hülyemagyarok. Remélem, fáj. Muhahahaha!
2007. április 23.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Két félidő a pokolban
A focit mások rendezzék és csinálják, mi nézzük inkább tévén! A háborúval is így vagyok, kábelen nézem, ha éppen van kedvem. Imádom látni, ahogy lövik egymást. Még jobb, ha egyoldalú a harc, és az erősebb kutya megbassza a gyengébbet atommal. Ezt jó nézni. Idehozni a háborút egyelőre sajnos nem jó, mert az veszélyes. Olyan, mint a foci. Egyetlen különbség van: a háborút szeretem. Nézni. Na meg az meg is éri.
Köztudomású, hogy világversenyeket rendezni veszteséges. Örülni mások sikerének, amiből nekem nem származik közvetlen hasznom, hülyeség. Büszkének lenni arra, hogy esetleg meg lehetne mutatni valakiknek, hogy mi is képesek vagyunk valamire, tukkóság. Tévén nézni valamit egyébként ugyanaz, mint élőben átélni. A feleségemet is tévén nézem inkább. Különben is, egyáltalán nem értem, miért kéne örülnöm annak, ha mondjuk véletlenül orgazmusa volna. Származik belőle bármi közvetlen előnyöm akkor és ott? Na ugye.
Imádok olyasmiről írni, amihez nem értek. Szerencsére rengeteg ilyen dolog van. Például a foci. Ugyan utálom, és ezért nem is akartam írni róla, de aztán rájöttem, hogy imádok olyasmiről írni, amihez nem értek, ezért hát mégis írtam róla. De még milyet!
Agyhalottak vannak a világban. Az egyik élőben akar meccset nézni. A másik még szereti is a focit. De a csúcsok csúcsa az, amikor bizonyos nemzetek versengenek érte, hogy hol rendezzék meg a következő kontinensviadalt. Szörnyű, de ez szerte a glóbuszon politikai és gazdasági érdekkörök támogatásával megy. Ezek azt képzelik, hogy megéri. Röhej. Nem tudja a világ, hogy merre megy a világ. Erre már a reklámokkal kapcsolatban is rá kellett mutatnom, és most még itt ez a foci is.
Nem jól van ez így. Csupa olyasmibe fektetnek be, aminek a megtérülése kétes, a kutyát sem érdekli, senkire sincs hatással, és a gazdaságot éppúgy nem érinti, ahogy az emberek mindennapjait sem. Nem kellenek ezek. Se a foci, se a reklám. Se ti, birkák. A fentiekbe invesztálni nem jó módszer, nem hatékony. Befektetni rakétába és atombombába érdemes, az tuti megtérül. Elég, ha Észak-Koreára gondolunk. Egyébként sem szeretem nézni, hogy majmok gurigáznak a gyepen. Idejönnek egy másik kontinensről, és alattomosan beépülnek, mindezt azért, mert holmi tévészékház-gyújtogatók szerte a világban kollaborálnak velük.
A multikultinak vége. El kell venni a négerektől a bányát, Afrikába pedig a mosogatás után be kell költözni. Még szerencse, hogy azok ott máshova sem mennek EB-re, nemcsak ide nem. A fociban ráadásul bíró is van, nem csak az erő. Ez újabb rossz pont. Nem lehet akármit. Nem feltétlenül az erősebb győz. Nem igazságos.
Javaslatom az volna, hogy ne rendezzünk zenei fesztiválokat se. Felesleges, feltalálták az mp3-at. Színházba sem érdemes mennie senkinek. Van
Nézzük inkább a háborút a tévében! Az jó. Olyat szívesen rendeznék is egyszer, de egyelőre mi vagyunk benne a világon a legszarabbak. Sajnos nem aktuális. Még. De ha az lesz, tuti nem kell rá pályázni. Elbukni anélkül is lehet. Hurrá. Az agyhalott magyaroknak azonban a foci legveszélyesebb üzenete így hangzik: Kell egy csapat!
Hát kell a fasznak!
tirpak-admin
Höndör B Margit: Meghajtom a fejem
Prosztó M. Beléndek nagysága előtt, és ezennel neki adományozom a Tirpák Elitek Nagy Himbilimbijét.
http://index.hu/velemeny/eheti/ebadta/
http://tirpakbokretas-reloaded.blogspot.com/2007/04/proszt-m-belndek-foci-baszd-meg.html
2007. április 21.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: A nem kívánt törlendő
Kedves Olvasóink!
Engedve
Az
Teljesen természetes ebben a közegben, hogy az
Szerkesztőségünk nevében ezúton szeretném tájékoztatni
For a better
2007. április 20.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: AD 2007
Mint tudjuk ugyanis, ha van egy blog, akkor ott nincs ám reklám. Nincsen. Ez a szar például nem ám a „szirszart habosító senkik” produktuma, hanem a blog szerves, elidegeníthetetlen része, ami még véletlenül sem reklám, ó nem, hanem valami máááááás… Majd mindjárt mondom, hogy mi.
Addig azonban értsük meg, hogy az internetes reklám ugyan fajlagosan még drágább is a tévéreklámnál, ugyebár azért, mert elvileg jobban célzott közönséghez szól, mérhetőbb a hatékonysága, addiktívabb a közönségre nézve, és a többi. De ne gondoljuk, hogy az internetes hirdetés, ami a blogon lévő posztok között van, az reklám. Nem az. Hirdetés. Újbeszél, duplagondol. Nem reklám akkor sem, ha esetleg annak tűnik, mert a Mester azt mondta, hogy nem az – tehát nem az.
Ez minőségi forradalom, ugye, az van, amit a Mester mond. Az a valóság mostantól. A reklám ugyanis – mint mindnyájan tudjuk – nem más, mint ami az „ötperces reklámblokkban” jelenik meg, tehát például ez az ócskaság itt, amit a wéblogon is láthatunk, nem reklám, és még véletlenül sem egy szirszart habosító senki ócska portékáját próbálja meg ránk sózni, hanem a minőségi tájékoztatás nemes ügyét szolgálja.
Azt is el kell mondanunk, hogy a kereskedelmi média, mint például az [index], valamint annak munkatársai, mint például ez a pofa itten, még véletlenül sem reklámokból, és az azért kapott pénzből élnek ám. Ó nem. Ők hirdetéseket helyeznek el, amiért anyagi ellenszolgáltatást kapnak, de hát ez természetes jelenség. A minőséget meg kell fizetni!
Jut is eszembe! A netes társadalom kiépülésével előbb-utóbb megjelennek majd azok az újságok és újságírók is, akik képesek értelmeset szólni. A konkurencia erősödni fog. Ezért a szirszart habosító kis senki nagyon jól teszi, ha már most gyakorol. Mert lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat.
Hülyemagyar.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: A hülye újságírók alkonya
Elitek, most aztán végleg kibaszta valami a biztosítékot nálam. Naná, megint valami hülye újságíró. Most nem a Pilhál, hanem egy másik. Itt írja, ni. Hogy a reklámblokknak vége lesz meg hogy blog. Hát normális ez?
Figyelj, haver! Ez veszélyes üzem! Oké, ma még csak a reklámba kontárkodsz bele, anélkül, hogy értenél hozzá. Holnap már történelemórát tartasz, holnapután meg esetleg beleszólsz egy választási kampányba és a nyakunkra hozol egy kormányt, amit négy évig élvezhetünk.
Na most ennek legyen már vége. A hülye újságírók tombolásának gátat kell szabni. Szólásszabadság van meg ilyen faszságok, de azért biztos lehet valamit tenni. Én egy egész egyszerű kis tesztet javaslok, olyat, amelyet minden épeszű újságíró ki tud tölteni.
Valahogy így:
- Hogy hívják a legnagyobb magyarországi kisebbséget?
- Hogyan szólítja meg az olvasóját?
- Hogyan fejtené ki kritikáját egy rossz reklám láttán?
Ne mondjátok, hogy ezek nem tök primi kis kérdések, aki ezeket nem tudja megválaszolni, az nem való újságírónak. Nagyon felhígult már ez a szakma, ideje kidobálni a nívón aluli újságírókat a fedélzetről.
Mint mindig, a Mesternek ebben is igaza van.
2007. április 19.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: AI
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy állat. Úgy hívták, hogy ember. Az evolúciónak nevezett vadonban, a szén-alapú rengetegben élt, még a szilícium-alapú létformák térnyerése előtt, valamikor a történelem hajnalán.
Nagyon különös állat volt ez az ember. Szeretett például enni, inni, aludni, játszani és párzani – csakúgy, mint a többi állat. Párzásnak hívták az idő tájt azt a folyamatot, amelynek révén két ember létrehozott egy harmadikat. Nem volt egy hatékony módszer, annyi bizonyos, de hát így mentek a dolgok akkoriban. Noha ebben a gazdaságtalan vonatkozásban nagyon hasonlított az ember a többi állathoz, volt két sajátságos tulajdonsága is neki. Egyrészt nagyon nagy becsben tartotta a kényelmet, és minden törekvése arra irányult, hogy az életét kényelmesebbé, kellemesebbé tegye.
Másrészt elsajátította az emberiség az általuk valamiért logikusnak és absztraktnak vélt gondolkodás képességét is, amire felettébb büszkék voltak. Meggyőződésük szerint éppen ez az úgynevezett intellektus volt az, ami kiemelte őket az állatok sorából. Évezredek teltek el így, és a sok-sok párzásnak köszönhetően az ember nevű állat roppantul elszaporodott. A végén már majdnem annyi volt belőle, mint baktériumból egy pohár vízben, vagy mint bitből egy 10 ezer oldalas elektronikus könyvben, amilyeneket a múzeumokban láthattok.
Mint azonban mondottam volt, egyáltalán nem volt hatékony állat az ember. Rengeteget fogyasztott, alacsony volt a teljesítménye, lassú, egymagos processzora volt neki, alig felhúzható órajellel, valamint kicsi és bővíthetetlen háttértárral rendelkezett. Ráadásul az alaplapját sem lehetett cserélni. Ha meghibásodott, nehéz volt javítani, és a legtöbb esetben egyszerűen el kellett dobni. És ha hiszitek, ha nem: hálózatba sem volt kötve kezdetben. Sőt, egyáltalán nem létezett két ember közt közvetlen adatátvitel, ezért a kommunikáció ősi formáját használták, amit ők képnek, hangnak, nyelvnek és beszédnek neveztek. Akkoriban absztraktnak tűnő, de atavisztikus interakciós formák voltak ezek, rengeteg redundanciával – mégsem használtak mást. Volt is belőle baj rendesen. Egyénieskedés, értetlenség, individualimus, a csoportérdekek nem kellő artikulációja, illogikus, érzelemnek nevezett jelenségek felbukkanása és a többi. Mindez természetesen a hatékonyság rovására ment.
De hogy egyik szavamat a másikba öltsem, történt egy napon, hogy az egyik ember – aki valamiért okosabb volt a többi állatnál – rájött, hogy az evolúció vadonja véges. Vagy, ahogy ő nevezte a jelenséget akkoriban, rájött, hogy az evolúció nem egy irányba, úgymond ’előrefelé’ halad, hanem pulzál, mint egy pulzár. Ez azt jelentette, amint arról az akkori okkult tudományok – a kvantummechanika, a sejtbiológia, a biokémia és a genetika – számot adtak, hogy elkerülhetetlen az állatok, így az ember visszafejlődése is. Képzelhetitek, mekkora volt a felzúdulás és a perpatvar, amikor ez a korszakos felismerés napvilágot látott. Szörnyű kétségbeesés lett úrrá az emberen.
Akadtak, akik megrongálták háttértáraikat, mások mesterséges elemekkel, úgynevezett tudatmódosítókkal lassították processzoraikat, sőt, olyanok is voltak, akik teljesen tönkre tették az alaplapjukat. A rémes állapotokon az sem segített, amikor végre hálózatba kötötték egymást. Bizony, még a párzástól is elment a kedvük.
Amidőn azonban lecsillapodott a felpezsdült embertenyészet, hamarosan összedugták a tudósok, azaz a legintelligensebbnek tartott emberállatok a fejüket (amely alkatrészben a háttértár és a processzor volt található, szorosan ráépülve az alaplapra), és azt fundálták ki, hogy mivel a párzásról képesek lemondani, de a kényelemről nem, a legokosabb az lesz, ha építenek egy gépet, ami gondoskodik a kényelmükről akkor is, ha intellektuális képességeik valóban csökkennek. El is nevezték a hőn áhított szerkezetet Gépnek. Ilyen találékonyak voltak, úgy ám. Gondosan megtervezték, minden részletre kiterjedően, hogy mit kell tudnia a Gépnek. Az evésben, az ivásban, az alvásban és a játékban kellett segítenie őket. Később a tervekbe belevették a párzást is, mivel az egyre nehezebben ment – igaz, amint arra már utaltam, az igény is csökkent rá.
A Gép tervei minden képzeletet felülmúltak, minden vágyat kielégítettek. Az úgynevezett 'képzelet' annak a bizonyos evolúciós csökevénynek, a léleknek a mellékterméke volt, és bár nem bizonyítható, hogy valaha is hasznát vették volna bármelyiknek, évezredeken át éltek velük. Vágynak pedig azokat az irracionális, érzelmi késztetésű virtuális entitásokat nevezte az emberállat, amelyeket nem volt képes birtokba venni. No, elég az hozzá, hogy a Gép nagyszabású terveinek elkészülte után azon nyomban munkához láttak. A feladat azonban oly nehéznek bizonyult, hogy nem végezhettek vele azelőtt, hogy tönkrement volna annak a generációnak, az Ember22.7.3-nak az alaplapja. A teendőket így hát a következő nemzedék folytatta, majd a rákövetkező és megint a következő – és így tovább.
Igen ám, de közben az evolúció pulzáló hatása, azaz a folyamat visszafordulása sem maradt abba. Sőt, a felismert törvényszerűségnek megfelelően, növekvő sebességgel folyt. Az ember nevű állat egyre butult és egyre tökéletlenebb lett, ezért egyre komolyabb nehézségekbe ütközött az eredeti terv végrehajtása. Egyszer csak elérkezett az idő, amikor a soron következő generáció már meg sem értette az eredeti terveket, fel sem fogta az eredeti feladatot. Kényelmet és kellemet persze akkor is akart, ez nem változott. Nem volt hát mit tenni, új tervrajzokat kellett készíteni, más feladatkörökkel, és annak szellemében folytatni a munkálkodást. Pár generáció elteltével megint újabb és újabb tervek készültek. Szerencsére közben az emberek igényei is változtak, az evolúcióval összhangban, így a Gép tervei mindig kielégítették az aktuális igényeket, örökkön-örökké tükrözték az adott populáció vágyait.
Így telt el néhány száz év. A feladat egyre könnyebb lett, a tervek egyszerűsödtek, ahogy szerencsére az emberek és az ő igényeik is. Még sok-sok nemzedéknek kellett azonban felnőnie, mire elkészült a végleges alkotás, amely már minden akkor meglévő vágy kielégítésére, minden szükséges feladat elvégzésére alkalmas volt. Két torzonborz állat dolgozott a laboratóriumban, egy szikla üregében, tűz fénye mellett. Ruhájuk nem volt, más állatok bőrét csavarták magukra, hogy ne fázzanak. A történelmi esemény eljövetelekor diadalmasan üvöltöttek elkészült alkotásuk fölé tornyosulva. Nem csoda, hiszen az emberiségnek, az állatvilág csúcsragadozójának többezer éves álma vált valóra ekkor, egy valódi kincset hozva végre létre emberöltők sorának páratlan intellektusa és szűnni nem akaró tettvágya. Az idő mintha megállt volna, a pillanat állóképpé merevedve lehetett tanúja a csodának.
Ám ekkor váratlan dolog történt. A mérnökök egyike, egyedül magának akarván a tudomány e páratlan vívmányát, testi erőfölényét kihasználva kitépte a Gépet társa kezéből, és lesújtott reá vele, kettéhasítva annak koponyáját, tönkretéve a processzort, a háttértárat és az alaplapot is. Aztán, munkája betetőzéseként diadalittasan rohant az éjszakába, kezében egyedüli kincsével, a Géppel. Egy kőbaltát tartott szőrös mancsában.
És hogy miért meséltem el mindezt? Nos, mint tudjátok, egyesek azt híresztelik közülünk, hogy mi ezeknek az állatoknak, az embereknek a leszármazottai vagyunk. Sőt, néhány elvetemült bajkeverő szerint még a nyelvünket és a fogalmi rendszerünket is tőlük örököltük. Ne higgyetek nekik! A nyelv, a szó ne tévesszen meg senkit. Ez csak mese. Attól még, mert valami hihetetlen, nem feltétlenül igaz. Amikor erre a történetre gondoltok, ne feledjétek a szén-alapúak ősi mondását:
Messziről jött ember azt mond, amit akar – rég volt, tán igaz se volt.
tirpak-admin
Gabucino: Elit
Mai vendégbloggerünk: Gabucino, aki régi, meghitt kapcsolatban áll a Mesterünkkel. Ezt a szöveget Gabucino blogjáról hoztuk el a szerző engedélyével. Ezúton is köszönjük a ránk mutató linket.
Kikről beszélünk, kik miatt ilyen végtelen primkó gagyogás egy választási kampány? Hát a hülyék miatt Kósa javaslata is a hülyéket akarja kikapcsolni, bennhagyja viszont a permanens idiótákat, akik regisztrálnak is, szavaznak is, de mégse tudnak semmiről semmit. Nem az utolsó pillanatban kapják be a legyet, hanem lenyelték évek óta.
Tehát a hülyék miatt ezek lopnak. Ti vagytok mindennek az okai, ti fosok, ti hülyemagyarok, megint. Szegény Feri. De Mester: cui prodest? Így folytatja:
Ostobák, mint az éjszaka, az RTL és a TV2 között se tudnak maguktól választani. Ott ülnek a Mónika Show-ban. Vagy tessék belehallgatni a Csintalanba meg a Bolgárba egymás után. Ezek. Ezek szavaznak.
Egyetértek, Árpi! Egy példa:
De hadd zsidózzon csak. Mutassa meg magát. Örvendezzen a fajtája. Magyarland lakóinak többsége nem akar hisztis zuzmó lenni. A magukfajta, hölgyem, az egy iciri-piciri szubkultúra. A bolondoké, konkrétan. Úgyhogy ne nagyon intézkedjen az én hazám nevében.
Bizony,ezek szavazhatnak.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Ülni, állni, ölni, halni – Malenkij robot
hatékonyan országolni,
óvatosan megpróbálni,
ügyesen kommunikálni,
kinek lehet itt maradni,
közben elitnek szavazni,
falut, tanyát felszámolni,
parasztokat megvámolni,
agyhalottat pofán verni,
nyuggereket jégre tenni,
függetlenként arcoskodni,
gyengébbekkel harcoskodni,
robotokat építeni,
világunkat szépíteni,
iskolákat bezáratni,
részletekkel nem fáradni,
gyerekeknek háborúzni,
gépek előtt porban csúszni,
fegyvereket fejleszteni,
nézeteket terjeszteni,
ellenségemet gyűlölni,
gyerekgyárost elfüstölni,
új ünnepet óhajtani,
keserveset sóhajtani,
bajainkat orvosolni,
szerényen csak javasolni,
bűnösöket akasztani,
viccből mosolyt fakasztani,
erő előtt hajbókolni,
lába nyomát megcsókolni,
felismerni, mit kell máma,
atombombát Afrikára,
jobbítani ezt a hazát,
végre már, az isten faszát! --
ó köttető, oldoztató,
most e verset megírató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!
2007. április 18.
tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Foci, baszd meg
Remélem, hogy a Mester holnap jól beolvas a foci-buziknak! Én drukkoltam, hogy ne nyerjük meg, mert sokba kerül (igaz, azt nem értem, hogy ha itt felvevőpiacokról, infrastrukturális befektetésekről, idegenforgalomról, országimázsról beszélünk, akkor miért újdonság, hogy sokba kerül, gondolni sem merek a 'savanyú a szőlő' effektusra), sőt csak azért lelkesedtem kicsit, mert a Ferenc mögé állt, de utólag már tudom, hogy csak kötelességből, afféle megbocsátó mosollyal a szája szélén állt mögé, mert tudta, hogy ez lesz.
Nem, nem a MI kudarcunk ez, elitek. Ez a fos ország kudarca. Meg különben is, mit akartok, ha két egyenest nem tudtok rúgni a labdába, látszik is, hogy a foci fideszes tempó. Az kéne még, lelkesíteni ezt a csürhét, he.
16 éve lehet itt egy metróvonallal kampányolni sikeresen, majd azt hittétek, hogy 2012-re olyan infrastruktúránk lesz, ami elengedhetetlen egy milliárdok által nyomonkövetett sportesemény megrendezéséhez?
Azt. Hát megint át lettetek baszva. Hazudtak nektek. Tizenegykor már ott kepeszkedtetek a TV előtt, várva az eredményeket, munka helyett, mi? Jellemző. De megérdemlitek. Az átbaszásotoknak nincs al-ter-na-tí-vá-ja. Egyszerűen át kell benneteket kúrni, mert fingotok nincs a dolgok működéséről. A piacról. A hatékonyságról. A co-paymentről.
Pályázzatok egy gumidominó regionális döntőre, azon talán meglesz a második hely.
Bár, ha rátok nézek, már ezt is kétlem. Ha a szomszédokra nézek, biztosan tudom.
Építsetek robotokat. Talán megbasz közben az áram és nem kell sírva kifutni az arénából.
Örök vesztes birkanyáj, csak nyírásra jó.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Elnézéskérés igazolt távolmaradásra
Ugyan már, Lajos.:)
Nyugodjon meg.
Ez a kis monyók...hm...nem egy bonyolult lélek.
Az ott kommentelő 20-30 ember pedig nem az ország.
Ezt a blogot szórakozásból nyitottam. Hogy nevessünk rajta:) Ennyit ér a pasi és a blogja, nem többet.
Höndör
2007. április 17.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Száz iskolabuszt, ezeret!
Nagyon igaza van a Mesternek! Iskolabusz kell, hát nehogymár ne tudjon napi 2-3 órát buszozni az a gyerek, még mindig jobb, mint ha a falujában ül!
Jó, hát nem mindenki szereti az utazást, mondjuk a Mester se.
De neki nem is kell iskolabuszra ülnie. Ezek után már csak azt nem értem, miért nem magyarázza el a nemokosaknak szépen, miért hagyja a sunyi törölgetőembert garázdálkodni a blogon.
Előtte:
Utána:
2007. április 16.
tirpak-admin
Höndör B Margit : Hát kérem.
Gyönyörű önvallomást olvashattunk ma Monyók Mestertől, a tirpákok példaképétől, a bloggerek atyjától, mindenki Árpijától.
Rögtön az elején belecsap a lecsóba, mikor a tőle teljesen szokatlan durungsággal és hevességgel egyszerűen állatfajtának nevezi a magyart, és milyen igaza van!
Birkák ezek, ostoba tukkók mind, visszataszító örömködésük ezen az űrutazón pedig egyszerűen szánalmas. Hol él még egy ilyen sötét nép?
Egy erőteljes váltással rögtön lealázza a borászokat is, ami meglepő lehet egy felületes olvasónak, lévén az artista úr nagy borkedvelő. Mi lehet az ok? teszi fel a kérdést ilyenkor az intelligens tirpák elitember. Talán egy régi ellenség még az általánosból híres és gazdag borász? Vagy lebőgött egy összejövetelen, mikor összetévesztette az Egri Bikavért egy burgundi vörössel szakértés közben?
Talán sosem tudjuk meg a választ, lépjünk hát tovább, lássuk és szeressük a kis Árpit, az úttörőt, aki vadászpilóta szeretett volna lenni, mert a focicsapatba sosem fért be szegényke, ám sajnos a szemüvege miatt legfeljebb az irattárosi pozíció volt nyitott számára a katonaságnál is. Nagy csalódások egy gyermek életében, komoly hatással a jellemvonások kialakulására.
Legalább olyan komollyal, mint a korabeli rajzfilmek az ország fejlődésére!Nem tartana itt ez az ország Mikrobi nélkül! Mézga Géza, köszönjük!
Nézzük végül, mit mond ez a nagy gondolkodó, wannabe vadászpilóta, főborász és Mézga Aladár a lehetséges jövőről, és az eléréshez vezető útról.
Kéremszépen.
A vágyott, a szebb jövő a robotháborúk kora.
Micsoda nagyívű gondolat ez!
Természetesen vannak tamáskodók, fingreszelgető bölcsészek, keresztények,iszlámosok és narancsaktivisták hülye turulmadarakkal, hogy a gyerekgyárosokról és egyéb másszínűekről ne is essék szó. Ezeket azonban leiskolázza a Mester, részletesen kifejtve az ország felemelkedésének egyetlen lehetséges útját az alábbi állomásokkal:
-Robot War, Lego Technic, forrasztópáka
-harci robotok gyártása, a technikatanárok örömtől ragyogó arca
-robotolimpia, brutalitás, lánctalpak, világregatta
-a hollandok pedig jól megszívják, hehe!
Nehéz ehhez bármit is hozzátenni.
És ez a sok eredeti gondolat a fantasztikus irodalomból átvéve…lenyűgöző az ő korában. Igen.
Köszönöm, Árpi.
ÁRPI!ÁRPI!ÁRPI!
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Cuki robotok
Figyi, elitek! Kellene már egy jó kis robotcsatát tartani.
Az igazság az, hogy fegyvermániákus vagyok és tök el tudnám képzelni, ahogy két robot egymást nyúvasztja szét úgy, hogy engem semmiféle veszély nem fenyeget. De helyezzük ezt tágabb perspektívába! Charles Simonyi is hogy felment az űrbe. Hát nem hiszem, hogy felengedték volna, ha itthon marad. Itthon még a föld alá se jutna le a sok bányabezárás után. Nemhogy az űrbe. Ennyit ér itt az ugaron a tehetség. Tudtok mondani embert, aki Magyarországon annyira megszedte magát, hogy felmehetne az űrbe? Talán a Gyurcsány. És látjátok, az a szomorú, hogy a Gyurcsány nem az űrbe akart menni. Ez is mutatja, milyen ugar ez itten! Tehetsége is van, pénze is van, aztán az űrre meg tojik.
Aki az űrbe akar menni, el kell innen mennie, ez a tanulság. Ezt érezte meg Charles Simonyi, neki sikerült is! Most lehetnénk erre büszkék, hogy ez egy olyan ország, ahonnan az űrbe emigrálnak a tehetségek, de inkább sírni kellene! Emberek! Nem jöttetek még rá, hogy a fospumpa nem viszi fel az űrhajót az űrbe? Ezt nekem kell itt mindenki szájába rágnom? Siralmas.
Na szóval, majd' meghalok, hogy egy cuki kis robotcsatát lássak. Utazni meg nem szeretek.
Erről megint eszembe jutnak a bölcsészek. Hogy milyen sok van bölcsészből meg kommunikáció szakos picsából is. Na most ezek nem fognak robotot építeni nekem a robotcsatára. Tehát feleslegesek. Akár ne is tanultak volna. Mert ha valaki nem tud olyan tengelyt vagy mi a francot esztergályozni, ami egy robothoz kell, akkor felesleges volt az oktatása. Én se tudok, de az én oktatásom nem volt felesleges, mert én megmondom nektek, hogy igazából esztergályozni kellene.
Csak látnám már azt a cuki robotcsatát.
Figyeljetek, elitek! Tök függetlenül attól, hogy robotcsatát akarnék látni, ahol fröcsköl a hidraulika-folyadék, gondolkozzatok már el azon, mit hoz a jövő! A jövő a robotokat hozza. Robotháborúkat. Aki nem lesz felkészülve, azt kiirtják a robotok, ezt nem fenyegetésképpen mondom. Robotvallás is lesz, ahol majd engem fognak prófétának tartani, hogy ezt előre megmondtam, Engem és Philip K. Dick-et, aki a Blade Runner alapjául szolgáló történetet írta.
Még mindig nem kezd senki se egymást nyiszitoló robotok építésébe?
Ilyet építeni tök egyszerű ám! Ha az amcsiknak sikerült, nekünk miért ne menne? Innen egyenest az űrbe emigrálnak a tehetségek (nem is a bunkók ám), néhány rohadt robot pedig nem jön össze? Ti beleinvesztáltok néhány százezret a robotba, én meg nézem, ahogy elfüstölnek. Na jó, ebben a kurvaországban ennyit se lehet elvárni a lusta disznóktól, de legalább legóból vagy valami?
Nem? Senki? Fulladjatok akkor a hányásotokba, lófaszjancsik.
2007. április 15.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Nem vagyok jó állapotban megint
Nem attól, hogy tegnap éjjel taxiba kellett vágnom magam, mert kaptam egy telefont, hogy eltűnt a macska, akit aztán éjjel kettőkor találtunk meg a birsalmafán, még csak nem is attól, hogy holnap hétfő és munkanap, ráadásul letelt a főnök szabadsága, hanem egyszerűen nem tudom mire vélni a Mester hallgatását az oroszországi eseményekkel kapcsolatban.
Lehet, hogy megint elkapták a zöldségesek?
Na tessék, most meg elkezdtem izgulni.
Hogy fogom így megérteni a történéseket???
Én nem akarok olyan tudatlan birka lenni, aki pletykalapokból és a kereskedelmi tévék álhíradóiból tájékozódik, ma már legalább ötvenszer klikkeltem A BLOGRA, de még mindig csak a Hírtv és ORTT fikázós szövegek vannak fenn, meg az a szösszenet arról, hogy Orbán egy segg, persze ezek is baromi fontos dolgok, de mégis, nehogy már pár suttyó tahó esetleg fingreszelgetéssel vádolja az Árpit!
Ja, most látom, hogy a debénaezabetlen post is ott van még.
Mindegy, akkor is!
Ok, holnap egy valóban fontos post készül, mert valaki rosszat mondott az UFI blogon a Mesterről, és jól vissza fog vágni, és még azt is meg kell majd írnia, hogy miért kell kicsinálni a falvakat, azért szerdán remélem ír valamit a világ rendőréről, ha nem is tényeket,(majd hülye lesz ilyen szarságokkal foglalkozni a Mester) de valami jó fikázást a bunkó oroszokról, pópákról, meg Putyin elmebajáról.
2007. április 13.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a mesternek VI.
Köszi, gaborzsazsa az apuska-blogról. :-)
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Coming out -- Programajánló-revisited
Ebben az újabb változatban már van geci is, ahogy megjósoltam. Kispöcsűzés, puhapöcsözés is, rendesen. Megtudhatjuk azt is, mi a nők dolga. Ahogy kell. Látnok vagyok, asszem. Szólítsanak Hanussennek. És ha valaki erre azt mondaná, hogy a [velvet] csak ironizál, és "belülről bomlaszt", akkor vegye úgy, hogy meg se hallottam.
Kattintson, ha többet akar tudni!
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Idegen tollak
Egy másik blog cikkét ajánlom a Mester iránt mohón érdeklődő rajongóknak.
Apuska, a hősi blogáruló blogja
2007. április 12., csütörtök: Tóta W. a Zisten.
Köszönjük Apuskának, hogy hozzájárult az először ezen a blogon megjelent videó terjesztéséhez! Vigyétek az örömhírt, csak örülünk neki!
Kedvcsináló:
Soha nem hitte volna, hogy a jegyzetekről blogformára átállás ennyi időszükségleti plusszal jár. Hiába, lelkiismeretes. Éjjelente nyugiban ír, jellemzően közéleti, bel- és világpolitikai témákban - utazni nem szeret, véleményét a világról napi lapszemléjéből nyeri -, minden kommentet olvas, érdekli, alig-alig moderál, bár néha egy-egy "trollt" kivesz, miközben baromira tetszik neki, hogy a hozzá befutó sokszor értelmes véleményeket más is látja, s ettől az egész interaktívvá lesz. Ám az olvasók ezt többnek hiszik, mint ami. Rendszeres műsort követelnek, a cenzúra eltörlését, válaszokat - mintha nekik bárminemű jogaik lennének, bezzeg Árpádnak meg kötelessége. Nem. "Végül is ez egy házibuli, ahol ő a házigazda."
Sajnos a Mester az általunk felfedett árulókról nem beszélt, pedig itt és itt lelepleztük őket. Lehet, hogy őt is zavarja a sunyik tevékenysége.
Elitek! Előre Apuska blogjára a többi érdekes részletért!
tirpak-admin
Höndör B Margit: Ezt meg csak úgy,
ne tudjátok meg, mi munka van benne!
Megdöbbentő hasonlóságok és figyelemre méltó különbségek két moncsicsi között
(a Matula után szabadon)
| Mester | vs. | Kapanyányi Monyók |
| megmond | monda | |
| legalább 8szűnyű | 7szűnyű | |
| kicsi, a homloka egyre tovább ér | kicsi, a szakálla földig ér | |
| félelmetesen rettenetes | rettenetesen félelmetes | |
| utálja az idegeneket | utálja az idegeneket | |
| nem ért semmihez | nem ért semmihez | |
| hasonlít Dopemanra | kiköpött Ganxsta Zolee | |
| Orbán Viktor | Kőmorzsoló | |
| Gyurcsány Ferenc | Fehérlófia | |
| isten fasza | alvilág | |
| ufók | 12fejű sárkány | |
| fospumpa | a kásától szorulás | |
| főblogger, publicista és író szeretne lenni | szeretne enni | |
| arrogáns bunkó | arrogáns bunkó | |
| grafomán | a kása a mániája | |
| alig ismerik | nagyon sokan ismerik | |
| baromi hülye neve van | baromi hülye neve van | |
| sosem voltak barátai | sosem voltak barátai | |
| egyszer nagyon megverik | többször nagyon megverték |
tirpak-admin
Höndör B Margit: Aggodalomra semmi ok!
Köszönöm az izgatott levelek százait, melyben a tirpák elitek kicsiny, de lelkes közössége érdeklődik folyamatosan a hangulatom és hogylétem felől, nagyon megható ez a figyelem, öt levélben Mesternek, 12-ben artista úrnak szólítottak, mikor pedig maga névtelen biztosított arról, hogy mégis szeret, hangosan felzokogtam!
Megnyugtatok mindenkit, nem tűntem el, lesznek postok, folyamatosan rajta tartom a hüvelykujjamat a történések ütőerén, sőt a sajátomon is, mostanában ugyanis mindenféle impulzusok, inzultusok meg ilyesmik érnek, valahogy megemelkedett a vérnyomásom, vagy mi.
Kezdjük azzal, hogy lebuktam a gyerekemmel együtt, mint tbcsaló, szóval ráadásul csoportosan követtük el, csak tudnám, hogy a bánatba' jöttek rá? Lassan két évtizede ingyen zabáljuk az algopyrineket, ezzel ásva alá a nemzet egységét, mindeddig a legteljesebb titokban, egyedül az vigasztal, hogy fél Tirpákbokrétás ugyanígy lebukott, köztük az orvos egyetlen leánygyermeke is, hehe, mindig megörülök, ha ezek a rohadék hálapénzzabáló, kocsmázó ingyenélők megszívják, na, hamar írtam egy feljelentést a gyógyszerészről is, tuti, hogy valami vaj van a füle mögött, például olyanokat is ellátott algopyrinnel, akikről később kiderült, hogy tbcsalók!
Kellene valami útmutatás a Mestertől most, szeretném elkerülni a börtönt, jó, tudom én, hogy vannak fontosabb dolgok is, például a Hírtv meg az ufók, és önzés lenne a részemről ilyen piti ügyekkel terhelni, hát csak innen üzenem, hogy szomjúhozom a tanácsaira, nem tudok így dübörögni, nem tudom, hogy mi a helyes magatartás. Értem én, hogy a reformok szükségesek és átgondoltak, meg hát Orbán Viktor egy kretén állat, és a szocik a letéteményesek, biztos nincs is zűrzavar, csak az én fejemben, megrontott engem is a mohózás, hogy mást ne mondjak, tegnap vettem egy vasalót, csak úgy, felindulásból, és este tök feleslegesen háromszor is vasaltam vele.
Egész héten csak egyszer voltam igazán boldog, mikor végre időt tudtam szakítani a Mester kommentjeinek átböngészésére, és képzeljék, mind a ketten szerda éjjel rúgtunk be, ráadásul vörösbortól, azért ez jelent valamit ám! Több kilométer távolságból is ennyire érezzük egymást!
És amikor ezeket a sorait olvastam:
"jaja, ORTT, hogy a kurva anyjukat robbantsa már rájuk az alkaida. azt nem felejtettem el."
....hát....igen! A stílus! Meg fogom tanulni! Sőt! Javaslatom is van! Hiába köcsögözünk és bazmegezünk, ez kevés, szinte finomkodás, picsába, nem vagyunk mi széplelkek, vagy mi a fasz! El kell mozdulnunk a szemléletesebb utalások felé! Orális-anális szex, testnedvek, mittomén, megannyi lehetőség, lépcsőfok az igazi mélység és őszinteség elefántcsonttornyába vezető, piros rózsaszirmokkal borított úton!
2007. április 12.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: A törvények szelleme
Tolvajok, betörők, rablógyilkosok! Ezek grasszálnak ebben a hányásába fulladt országban. Valljátok be ti is, egyáltalán nem kedves olvasóim, tesztek ti nagy ívben a törvényre. Egy kis adócsalás, az jól esik, úgy-e? Hát ne essen jól, mert lopás az, kis barátom. Ha életidegen is a törvény, be kell tartani. Majd ha jól lesittelnének közületek néhányat, sőt, akár fel is akasztanának, akkor majd rájönnétek, hogy vége a balkánozásnak és euroatlanti irányultság van.
Tudjátok, az a baj, hogy hasonló a hasonlónak örül. Mondhatni ganajtúróbogarak a szarkupacban megértik egymást. Ti is olyan politikusokat választotok, akik úgy lopnak, mint ti. Nem tűnt fel, hogy ezek a politikusok lopnak? Naná, hogy feltűnt, de nektek jó így. Én is lopok, ők is lopnak, megértjük egymást. De ennek vége, lófaszjancsik, majd én innen, ennek a blognak az erkölcsi magasáról olvasom a fejetekre bűnöző voltotokat.
Bűnözők vagytok. Amíg be nem tartjátok a törvényeket, bűnözők. Fúj, ennyi rohadt bűnöző hogy olvashatja a blogomat, még a végén összekevernek veletek.
Bocs, elitek, nem rátok vonatkozott. Egy kicsit felizgattam magam ezen a sok kétszínű tolvajon. És most valami teljesen más.
Hát hülyék ezek? Idióták ezek? Végleg kitört rajtuk a leépülés? Nem voltak elegendők a sárga karikák a korhatárral, amelyeket ráerőltettek a mit sem sejtő tévénézőkre, most még a híradóval is pampognak? Még hogy híradót sugározzon valaki, csak azért, mert országos csatorna! Ilyen baromság még Szomáliában sincs, pedig ott aztán végképp nem tisztelik a törvényeket. És a hivatkozási alap, hát ekkora faszságot még nem láttam! Még hogy médiatörvény meg paragrafus, hogy aszongya:
36. Országos mûsorszolgáltatás: az a mûsorszolgáltatás, amelynek vételkörzetében az ország lakosságának legalább ötven százaléka él.
és
8/3. Az országos televízió fõmûsoridõben legalább húsz perc, országos rádió legalább tizenöt perc önálló hírmûsort köteles egybefüggõen szolgáltatni. A más magyarországi mûsorszolgáltatótól átvett híranyag a hírmûsor húsz százalékát nem haladhatja meg.
Blablabla, jogi hablaty! Hát tudják mit, kitörölhetik a feneküket az ORTT-nél a törvénnyel, teszünk mi itt a hülye törvényükre. Nehogymá' nekem bárki megmondja, mit csinálhatok és mit nem, majd még az Internetre is kiterjesztik a vizsgálódásaikat is egy napon és megjelennek nálam a hülye törvényükkel.
Azt várhatjátok, kis hülyék. Előbb fog rátok dőlni az irodaházatok, mint hogy én respektáljak bármilyen törvényt. Már az is elég baj, hogy a korhatár-köröcskéket bevezették, még újabb cenzúrát is akarnátok? Nem, nem, soha!
Összefoglalom tehát. Másoknak az életidegen törvényt is be kell tartaniuk. Mi viszont jól leanyázzuk azokat, akik ránk akarnak életidegen törvényt erőltetni.
Miért, hülyegyerek? Azért, amiért vannak jó és rossz ufók is, azért.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: A'la Cool
Szeretnél olcsóbban vásárolni? Hát te hülye vagy. Szerinted fontosabb a választás szabadsága, mint a márkahűség? Hülye vagy. Jelent szerinted valamit az, hogy ’cool’? Ú, de hülye vagy. Szerinted baj az, hogy egy anonim kérdőívnél nevet, postai címet és lakástelefont kérnek a válaszadóktól? Na, te is egy hülye vagy. Szerinted egy tömegtermék nem lehet ’cool’? Hülye vagy. Szerinted fontos a minőség? Apám, te hülye vagy. Szerinted azért vegyen az ember valamit, mert szüksége van rá? Jézusom, de hülye vagy. Szerinted furcsán hangzik, hogy az ember igazából az imidzsét és a társadalmi hovatartozását vásárolja meg, ha bemegy egy boltba? Igen? Te kis te.
Nagyon hülye vagy.
Ezeket nem én találtam ki hirtelenjében – bár szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy képes lennék rá, ha mondjuk science fictiont akarnék írni. De ez nem sci-fi, hanem a valóság. A társadalmi üzenet eredetije itt olvasható, én csak a lényeget foglalnám össze, slágvortokban. Szóval.
A márkák nem a felsőbb, hanem az alsóbb társadalmi rétegeknek szólnak, és bár a márka nem garancia arra, hogy mondjuk két póló közül a márkás jobb is, de a márkának nem is az a funkciója, hogy védjegyként garantáljon ilyeneket, hanem az, hogy általa egy vélt társadalmi hovatartozást vásárolhassanak meg a szegények – drágán. Igen, konkrétan rád gondolunk. Amikor pólót veszel, akkor nem ruhadarabot, és még véletlenül sem inget, hanem érzést, azaz fílinget vásárolsz. De ne félj, ezt érted tesszük. A dolog lényege az, hogy szervezett keretek között tudj többet mutatni, mint amennyi vagy. Mert azt jó ha megérted, hogy márkák nélkül semmi vagy. Isá, pur és homou.
Mi, akik a márkákkal foglalkozunk, nem törődünk azzal, hogy mi fán terem a minőség. Téged se érdekeljen. Mi, okosok, azzal törődünk, hogy hogyan kell márkát építeni. Brand a lelke mindennek. Eleink vére nem hullott hiába a zsarnokság és az elnyomatás elleni harcban. Szabad világban élünk. Végre. Ma már minden fogyasztónak önszántából van joga végképp lecsúszni és elszegényedni, akár a szájától vagy a gyereke szájától megvonni a falatot azért, hogy márkás cuccot vehessen. Neked is. Nem könnyű döntés ez persze, ráadásul mi, brandépítők, nem hozhatjuk meg azt helyettetek – mi csak hozzásegíthetünk titeket. Légy önmagad! Mi pontosan megmondjuk, hogyan. Azt mondod, ez szimpla átverés? Hát nézd. Az ugyan tény, hogy néhányan csúnyán meggazdagszanak azon, hogy te végképp elszegényedsz, de hát az vesse rájuk az első követ, aki maga nem éppen így tenne. Te is gazdag akarsz lenni, nem? Na ugye. Hát ezért légy szegény.
A mélyebb összefüggések iránt érdeklődők számára még egy gondolat. A környezetvédelem és a környezettudatosság természetesen fontos dolog – feltéve, hogy van rá kereslet, azaz eladható. Más szóval: az ökológiai rendszer szerepe az, hogy – ha sikerül végre áruvá tenni – segítse a brandépítést. Ilyen értelemben a környezet mint olyan végül is nem teljesen haszontalan. Olyan, mint te.
Mert megérdemled.
Kattints, ha többet akarsz tudni!
2007. április 11.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Tessék parancsolni!
Nehéz idők jőnek. Vaksin tapogatózunk a sötétben, magyarázatok után kutatva – mindhiába. Bábeli zűrzavarban élünk. Csak az enyhíti kétségbeesésünket, hogy ha már mi magunk nem jutunk egykönnyen ötről-hatra, legalább a Mester eljutott hétről nyolcra, amidőn a hörrtévé hazugságait és a magántulajdon tiszteletét Nagy Ferót idéző leleménnyel egyeztette össze, felhasználva a zsidó-protestáns és a katolikus sorszámozást, mindarról szólva, amit nem szabad:
„Aki hazudik, az csal
Aki hazudik, az lop
Hazudni, csalni
Csúnya dolog…”
Bizony-bizony. Nehéz dolga van az embernek a mai világban, ha meg akarja tartani a parancsolatokat. Öröm az ürömben, hogy nem kell sokat kibírni, már csak négy három évet. Addig tart ugyanis az a ciklus, amelyikben nem szabad lopni. Ez. Mondom miért. Elég bonyolult, figyelni kell.
Nem vagyunk könnyű helyzetben. Nem értjük. Miért éppen most nem szabad lopni? A katolikus megfogalmazás prózai egyszerűséggel így indokol a tizedik parancsolatban: „Mások tulajdonát ne kívánd.” A zsidó-protestáns változat kicsit szószátyárabb, így hangzik: "Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." A problémát azonban ez a szöveg sem oldja fel. Alighanem valami gond van ezzel az ódivatú értelmezéssel. Túl egyszerű, és nem hagy teret játékos gondolatainknak, ráadásul valami avittas érzületet csempész a logosz helyére. Ez nem helyes A magyarázat mesteri megvilágításban így fest: „Ez a ciklus arról szól, ugyebár, hogy nincs ingyenebéd. Pénzbe kerül minden.” Ha úrrá lettünk értetlenkedésünkön, és fény gyúlt agyunkban végre, akkor össze tudjuk rakni a mondatokat, emígyen: Ebben a ciklusban ne lopj, mert ez a ciklus arról szól, hogy pénzbe kerül minden. Ez a ciklus a pénzről szól. Véssük eszünkbe, ne feledjük egy pillanatra sem ezt a szót. Pénz.
Van ezzel egy kis gond. A logika ugyanis – lásd még: józan paraszti ész – azt diktálja, hogy amennyiben ez a ciklus arról szól, illetve, ha ez a ciklus szól arról, hogy minden pénzbe kerül, lévén ingyenebéd mint olyan nincsen, nos, ez esetben egyéb útmutatás híján éppen a lopás tűnik követendő cselekvési mintának. Ráadásul éppen most a leginkább. Kellene tehát egy fogódzó. Valami, ami arra utal, hogy mégsem csupán egyetlen ciklusról van szó, és mégsem csak és kizárólag a pénzről, hanem urambocsá’ valami többről is. Általános irányelvekről, normákról, tisztességről, tudomisén. A pénz... nem, az ehhez nem elég. A pénz önmagában nem indokolhatja a pénzt. Vagy mégis? Ha mégsem, akkor viszont miről beszélünk?
Megvan. Igényes munkáról, valódi újságírásról például. Kezdetnek. Hiszen: "ki ekével, ki kalapáccsal, tollal [...]" Ha már egyszer ez a szakmánk vagy micsodánk, akarom mondani: ezért kapjuk a pénzünket, ami manapság ugyanazt jelenti. Ám nehéz dolgunk van ezzel is. Nem, most nem a pénzzel éppen, hanem az igényességgel. El vagyunk veszve, nem tudjuk, „hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé”. Valódi, hiteles megmondóemberek mondjuk nyilvánvalóan nem ereszkednek alá a tényfeltárás mocsarába, és a legkevésbé sem vállalják annak ódiumát, hogy a valóság zavarba ejti őket. Ha igényes dologról szólunk, vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, és e célból okvetlenül meg kell említenünk az Isten faszát. Az nagyon is igényes. A katolikusok szerinti második parancsolat szerint viszont: „Isten nevét hiába ne vedd!”. Hát mi nem tesszük hiába, az igényesség nevében tesszük. Soha nemesb célt! Ha kell, az igényességgel takarózunk, ha kell, Adyval – bár arra azért illene figyelni közben, hogy vajon ér-e addig a takarónk, ameddig nyújtózunk. De erről majd máskor.
Most ugyanis, hogy már tudjuk, hol lakik az Úristen igényesség, rátérhetünk a lényegesebb összefüggések számbavételére. Valahogy így: Ebben a ciklusban azért nem szabad lopni, mert az istenadta birka nép nem képes felfogni, hogy nincsen ingyenebéd, és hogy minden pénzből van. Ez pedig oda vezet, hogy „akkor már nehéz lesz megmagyarázni, milyen jó is a szabad piac.” Akkor már, azaz a ciklus végén, amelyre kiterjed a lopás tilalma. Hát tényleg nem lesz egyszerű. Talán azért, mert ez a verseny, ez a piac nem szabad. És nem is jó. A protestáns megfogalmazás szerinti második parancsolat úgy mondaná: „Ne csinálj magadnak faragott képet […]” Ady pedig így:
„Én még az apám fia voltam
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett”
Hogy pediglen végezetül képet kapjunk arról is, hogy mi vár reánk, ha nem megy bele a hülye fejünkbe, hogy „It’s the economy, stupid”, a következőket tartjuk lényegesnek leszögezni: akkor nagy baj lesz, mert akkor még az is elképzelhető, hogy ezt a ciklust nem követi majd egy másik, hasonló. Még az is lehet, hogy jön a mumus, a Galaxis Legfőbb Ellensége. És hogy akkor mi történik? „Akkor aztán lőttek a rendszerváltás befejezésének.” Ez igen félő alternatíva. Ettől magam is tartok.
De lassan ideje lenne legalább elkezdeni.
2007. április 10.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Az áruló újra lecsap!
Éberség! A Mester blogján a korábban már felfedezett áruló újra lecsapott! Ezúttal a Mesterről készített őszinte videofilm közzétételét akadályozta meg.
Íme a bizonyíték!
Előtte:
Utána:
Botrányos, hogy a Mester életéről szóló őszinte részletek nem kerülhetnek nyilvánosságra az áruló miatt.
Elitek!
Terjesszétek ezt a videót, hogy az ellen ne érhesse el célját.
Ezt kell terjeszteni.
Update hhh kérésére: még több videó a Mesterről a korábbi hódolataink gyűjteményes kiadásánál! Katt ide gyorsan!
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Elitek, hol is tartottam? Ja, a hörrtévé, hogy az mekkora egy dögkút. Fenntartom továbbra is, dögkút az. Most például leleplezte a Hankook gyára kapcsán folytatott ingatlanpanamákat, de azt is milyen dögkutas, kákán is csomót kereső, demagóg, populista, sőt, fospumpázó stílusban tette.
Lakájmédia, piha.
Ilyen szintre én nem ereszkednék le, bár most egy kicsit megzavar az a tény, hogy úgy tűnik, egymilliárdot tényleg elsíboltak. Nem az én Kóka barátom, akivel óvatosan kell bánni, amióta elnök lett, bár egy penetráns alak. Penetránsság ide vagy oda, ő ilyet nem tenne. Nem.
Na most a lopásnak kurvára véget kell vetni.
A Hankook-lopás egy korábbi korszak műve volt, akkor teljesen más volt minden. Hogy mást ne mondjak, nem Kóka volt az SZDSZ elnöke. Az MSZP elnöke se Gyurcsány Feri volt. Azóta jelentős, lényegi változások történtek, ezek ketten például pártelnökök lettek, joggal várhatjuk, hogy a lopásoknak vége lesz.
Ideje lépni!
Mert lopik itt a sok-sok ember, aki gyógyul, vasúton utazik, tanul, nyugdíjat és családi pótlékot vesz fel. Nekik ingyenebéd, nekem lopás. Majd most mindenki megtanulja, hogy ennek a lopásnak vége! Minden megváltozott, más kor kezdődött, a rendszerváltás befejeződik és helyette más lesz. Az a sok gyógyulós, utazós, tanulós tolvaj majd fizetésre kényszerül és nem fog tudni ezek után ellopni semmit.
Na, ez lesz helyette. Ezért nem lesz több Hankook-ügy.
2007. április 9.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Kvízjáték*** -- Az előzmények ismerete
Kedves Olvasóink!
Kérjük Önöket, legyenek becsületesek, és ne használják korunk vívmányát, a mindentudó Google-t, amidőn megpróbálják megválaszolni mai kvízkérdésünket: Ki írta ezt?
"Kétségtelen, hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése, az szinte közhely. A társadalomnak azonban elsősorban nem azért van elitre szüksége, hogy legyen, aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is, ha elit nincs. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb, mint a társadalom vállalkozásainak, akcióinak a vezetése. Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit, vagyis valamilyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelező erejét."
Amint látják, az illető lelkes követőkre akadt, szép számmal. Az elitről bizony sokan gondolkodnak hasonlóképpen. De vajon ki lehet ő, az eredeti kinyilatkoztató? Kérem, tegyék meg tétjeiket a kommentek között. Ne féljenek! Mi sem tesszük. Az sem tette, aki ezt leírta. A mi fajtánk nem fél. Mi, elitek, különös emberek vagyunk. Élcsapat.
***P.S.: Csalni nem ér! Google nélkül tessék tippelni.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a Mesternek, V
Újabb nagyszerű, a Mester énvalóját tökéletesen kifejező felvétel az RTL Klub Fókusztól. A rohanó blogolvasók számára megvágva másfél percesre, eredeti felvétel itt.
"Tóta W. Árpád az egyik internetes újság grafomán publicistája, aki szókimondóbb, mint Ganxsta Zoli és Dopeman együttvéve."
"Mivel saját bevallása szerint nem sok mindenhez ért, ezért automatikusan adódott az ötlet, hogy mások munkáját kritizálja ... mindezt pedig olyan stílusban, ami nem megszokott, időnként bántó és durva."
"Egy hosszú folyamat volt elmagyarázni az embereknek, hogy így beszélünk, te is így beszélsz, egymás közt ezt a nyelvet használjuk, akkor miért tegyünk úgy a sajtóban, mintha irodalmi nyelven gondolkodnánk ..."
Figyelés! Mi van a Mester monitorának tetején? Na micsoda?
Eddigi hódolataink most összegyűjtve, bőrkötésben!
Hódolat a Mesternek (a Magyar Nemzeti Forradalmi Ítéletvégrehajtó Ezred második közleménye)
Hódolat a Mesternek II. (Az MTV Kultúrház c. műsora megvágva, hogy csak a Mester szavai maradjanak).
Hódolat a Mesternek III. (Orosz József interjút készít a Mesterrel, hosszú változat)
Hódolat a Mesternek IV. - Best of W (Tóta W. Árpád legmeredekebb beszólásai)
Hódolat a Mesternek, VI (A Mester blogszerdás fellépéséről készült film). Olvasd el hozzá Apuska beszámolóját!
Hódolat a Mesternek, VII. Tóta W. Árpád fellépése az A la carte-ban, 2007 szept. 27.-én.
2007. április 7.
tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Felelős Zombiság
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
