tirpak-admin Höndör B Margit: A mélység titka

Szeretném megfejteni.
Hiába vagyok főelit, még mindig csak próbálkozom, pedig a Mester minden cikkét legalább háromszor elolvasom, jegyzeteket készítek, szótárakat lapozgatok, és mégis, amikor leülök a gép elé, hogy írjak valami igazán mélyet és elgondolkoztatót, csak felületes hablatyolásokra futja.
Ez valami fusztráció lehet, talán a csodálattól, a tisztelettől, vagy egyszerűen túl gyakran hajtom meg a fejem a nagysága előtt írás közben is, és beáll a nyakam. Nem tudom.

KGB is így érezhet, hülyeségeket írt azzal a hobemus papammal rögtön az elején, „ha bemos a papa” álljon itt helyesen akkor, hogy Prosztó ne idegelje fel magát, mert olyankor mindig megveri az asszonyt az idegen szavak szótárával.

Nézzük a Mester legújabb remekét, és kíséreljük meg az értelmezést azért.
(Rögtön a második mondatban zavaró elírás történt mellesleg, valami farok a szerkesztőségből tökéletlenre javította a töketlen kifejezést, hogy rohadna le a keze. Ezt csak úgy közbevetésileg.)

Gyurcsány azért akart pártelnök lenni a szociknál, hogy rendbevágja ezt a béna társaságot, és szerencsére megválasztották.
(Ó, bár én is képes lennék arra, hogy ennyire tisztán lássak, ennyire bele a dolgokba, ennyire mindent! )
A Mester ennek ellenére aggódik, hogy e nemes szándék vajon nem bukik-é meg, miután a párt megreformáláshoz szükséges centralizációs javaslatokat a seggfej szocik elvetették.
(komcsiknak nevezte őket, képzeljétek, hát ilyen bátor ember ez az Árpi, most legszívesebben megcsókolnám a kezét, végre! Végre valaki komcsiknak hívja őket, végre egy tiszta hang, egy komoly megállapítás, nos ez az az intelligens hozzáállás, a suttyó birkacsürhének engedményeket nem tévő magatartás, lényeglátás, amiért mindig imádni fogom Őt).

Ennyi történt tegnap, ezt értette meg a Mester, és ez indította arra, hogy szabadnapját feláldozva megírja nekünk politikai mélyelemzését.

És most pár szót még a stílusról. Ha találok persze, mert a torkom összeszorul, a kezem remeg, a szemeimben könny csillog, ha olvasom őt, minden sor egy műremek, egy katarzis, és néha azt gondolom, hogy a nyilvános kivégzések és égetések helyett elég lenne pár nyilvános felolvasás ezekből a cikkekből, legalább a megyei jogú városok főterein!

Nem, nem sikerül. Inkább idézem a legszebbet:
„marokra kell fogni…..és nem úgy, mint a szűzlány a dildót”


Hát kérem.
Még több ilyen liberális, felvilágosult politikai elemzőt akar Tirpákbokrétás népe!

Köszönöm, Árpi!