tirpak-admin Höndör B Margit: Vallomás

Teccik az Árpi nekem. Igen, ez az igazság.

Mindig nagyon bejött ez a típus. És most nem olyasmire gondolok, hogy szangvinikus, vagy melankolikus, meg ilyen hülyeségek,. tulajdonképpen nehéz is lenne jó szót találni rá, nevezzük ezért mondjuk árpilizmusnak v.árpiságnak..

Általános iskola hatodik osztályában volt egy osztályfőnököm, Jolánka néni. Imádtam! Először is felnőttként kezelt minket teljesen (persze csak a jó tanulókat, meg azokat, akik illedelmesen viselkedtek, a hülyéket nem, azokat jól lealázta, hm..de jókat röhögtünk a Lakatos Józsin mindig, mikor lyukas volt a nadrágja! ), úgyhogy állandóan elmondta, hogy milyen szemét és sunyi a többi tanár, miket beszélnek a tanáriban, milyen buta az Irénke néni, a biológia tanár akit elhagyott a férje, és azóta minden este berúg, azért olyan karikásak a szemei. Rendes is volt a Jolánka néni, mert ezeket nemcsak nekünk mesélte el, hanem a szülőknek is mindig, írtak is egy beadványt erről valamilyen hivatalnak, utána Irénke nénit nyugdíjba küldték . Sajnos az igazgató úr nem szerette annyira a Jolánkát, mindenféléket mondott neki szarkeverésről, arroganciáról és embertelenségről, de az igazgató úrnak csak főiskolája volt, irígységből rúgta ki a végén Jolánka nénit az egyeteme, meg a parasztbunkó Lakatos anyukája panaszkodása miatt, akinek csak 8 általánosa volt! Jól meg is köpködtük utána a Józsit!
Hát igen. Jolánka néni volt az első árpilista az életemben.

Mostanában gyakran eszembe jut a Suhajda Peti apukája is. Nagyon tetszett kamaszkoromban, jó erős, vastag ember volt, ráadásul intelligens és tangóharmonikás. Éjjelente sokszor hallgattam a falon keresztül, ahogy gyakorolt, és mindenfélékről álmodoztam... Olyan izgi történetek keringtek róla! Egyszer állítólag szájon vágott egy embert a villamoson, mert hamisan énekelt és az nagyon zavarta, az abszolút hallása miatt. Rendszeresen eljárt templomba, mert utálta a papokat, és ostyaosztáskor mindig elgáncsolta őket a Suhajda gyerekek legnagyobb örömére. Mekkorákat kacagtak! Nagyon bátor ember volt. Sajnos, ez okozta a vesztét is. Egyik éjjel, amikor éppen a "Piros rózsák beszélgetnek" c. dalt játszotta a harmonikáján, három motoros állt meg a ház előtt, ami megzavarta az összpontosításban. Felháborodottan lerohant az utcára egy szál alsógatyában (sajnos nem láttam, mert későn érkeztem az ablakhoz), hogy jól pofán verje és elzavarja őket, de nem bírt a túlerővel, és miután ööö...megvitatták a kérdést, még be is vitték közszemérem elleni vétségért az őrszobára, rendőrök voltak ugyanis a rohadékok .
A történtek után nem sokkal az egész Suhajda család elköltözött a házból. Sokat sírtam akkor.

Így múlik el a világ dicsősége.
De Suhajda bácsi nekem akkor is mindig egy árpi marad, egy példakép, egy mítosz, egy hős.