tirpak-admin Prosztó M. Beléndek: Hit

Hát, kedves blog olvasóim, ti balfaszok.
Megint moralizálás lesz, jól megszívtátok.

Alaptétel: a független, modern, liberális értelmiségi "kurvára nem hisz a keresztény Istenben, se".

Az igazság, az, kedves híveim, hogy a modern, független, főleg liberális értelmiségi tudja, hogy mindenki abban hisz, amiben akar.

Azzal a felütéssel, hogy képzettségem a vallásfilozófiában és szocilógiában legalább olyan mély, mint a jazzbalettben, lássunk tehát hozzá.

Az ember hajlamos azt hinni magáról, hogy kiemelkedett az állatvilágból, főképp gondolkodása folytán. Namost, ha elég szigorúan és elég sokáig vizsgáljuk az ember, mint faj történelmét, akkor azt kell mondanunk, hogy az ember egy eszközkészítő falkaállat, kiemelkedő adaptációs és kombinációs készséggel megáldva, jó szervezési és absztrakciós képességekkel, de ettől függetlenül, egyszerre az állatvilág csúcsa és legalja, minden esetre csak egy állat.

Csúcsa, mert az ösztöneit felül tudja írni az értelmével.

A legalja, mert az értelem és az ösztön közül kritikus esetekben az ösztön az erősebb és az ember, kedves blog olvasók, agresszív ösztönökkel van felvértezve.

Az ösztönök genetikailag kódoltak. Erősen, vagy kevésbé erősen. Erősen van kódolva, hogy ne létesítsünk szexuális kapcsolatot közeli rokonokkal. Gyengébben, hogy ne verjük agyon azonnal a szomszédot furkósbottal, ha lopja a cseresznyét. És az hol van kódolva, hogy társadalomba szerveződjünk? Falkalények vagyunk, így valahol ez is a génjeinkben, persze ettől még lehetnénk egy veszekedő majomhorda, ahol az erősebb elveszi a gyengébbtől a jó falatokat és a domináns hím megkaparintja magának a legjobb nőstényeket.

Mégsem így van. Mert ez az egyszerre állatvilág csúcsa és legalja lény elkezdett szocializálódni és absztrakt, maga által teremtett szabályokat ráhúzni a saját viselkedésre, azért, hogy saját alantas ösztöneit kordában tartsa és képes legyen magasabb társadalmi egységeket kiépíteni.

Ezek a szabályok sokfélék, mint ahogy az ember is sokféle rasszból és alrasszból álló faj.
Először jöttek a vallási szabályok és az íratlan törvények. Aztán a törvényeket kőbe vésték, aztán törvénykönyvbe foglalták, aztán kineveztek egy olyan hatalmi elitet, aki ezt betartatta.
Hívták ezt az elitet papoknak, törzsfőnököknek, sámánoknak, varázslóknak, haduraknak, majd földesuraknak, királyoknak és így tovább.

Akármilyen szabályok is ezek, és akárki is találta ki őket, a társadalom nagy része elfogadta őket és azokat büntette meg, akik elvetették.

Mai szemmel nézve, sokszor értelmetlen szabályok voltak. Bizonyos kultúra szemével más kultúra szabályai most is értelmetlenek. És vica versa.
Emberéleteket követelt szinte az összes értékrend. Egytől egyig. Mert mindig voltak lázadók és adott szabályrend szerint szocializálódott közösség léte veszélybe került, ha valaki megkérdőjelezte. Tehát a rend kivetette.

Aztán a fejlettség egy bizonyos szintjén (nagyon későn) a világi és vallási szabályok szétváltak, és a világi hatalom szabályai egyetemesek lettek, megkerülhetetlenek, erővel kikényszerítettek, a rendszer sajátosságai folytán sokszor igazságtalanok, a vallási szabályok pedig önként vállaltak. És ez így van jól.

Ez nem azt jelenti, hogy a világi szabályok helyesek (lásd diktatúrák).
Ez nem az jelenti, hogy a vallási szabályok rosszak (mind szubjektív).
Nincs erkölcsi különbségtétel aszerint, hogy valaki melyik szabályban hisz jobban, vagy követ-e vallási szabályokat, és ha igen, melyiket, mert kívülről nézve nincs objektív igazság.

Mondjuk, ezt egy liberális értelmiséginek nem is kell mondani.
A liberális értelmiségi kiépített magának egy értékrendszert.
Különb ez a többinél? Ki dönti el ezt?

Egy liberális értelmiségi nem mond olyat, hogy a buddhizmus vállalható, kereszténynek lenni primitív. A liberális értelmiséginek mindegy, hogy valaki zsidó, vagy keresztény. A liberális értelmiségi az emberi élet és az emberi élet minőségének fontosságát tartja szem előtt, így a világi hatalommal is szembeszáll, ha az a liberális értelmiség által egyetemesnek tartott értékeke ellen megy.

Így a liberális értelmiségi tudja, hogy a világi hatalom nem verhet össze embereket jogtalanul.
Ha megtörténik, hangot emel ellene, akárkiről van szó. A liberális értelmiségi nem ír le olyat, hogy "kurvára nem érdekel a keresztények Istene", mert az önmagára maradt, a világot nem értő, kis pont ember tudata abba kapaszkodik, amibe tud, és filozófiai oldalról nézve ugyanannyi igazsága van az ateistának, mint a hívőnek.

Egyik sem fogja SOHA, még a legmodernebb űrkorszakban sem meggyőzni a másikat, mi több, milyen paradoxon, a XXI. század elidegenedett, elbizonytalanodott embere egyre inkább a vallások, mint kapaszkodók felé fordul.

Persze, ne várjuk, hogy a magyar ugaron ez így történik. A magyar ugaron a magát liberálisnak valló, attól erősen elrugaszkodott, agresszív kisebbség pont a saját elit-tudatába kapaszkodik, sőt, mivel erkölcsileg-szellemileg különbnek tartja magát, egy rosszul értelmezett, XX. században idejétmúlt, hamis "szabadság-egyenlőség-testvériség" filozófia mentén, kvázi szellemi fasizmust követ.

Érdekes módon, amint a liberalizmus fals értelmezése mentén bárki bármibe kezdett, már gondolatainak terjesztésén túl, csúfos bukásra ítéltetett és azt emberéletek, vagy az emberi élet minősége sínylette meg. Akárcsak a többi csoportképzó eszmerendszer esetében. A be nem illeszkedőket elveszejtik. Manapság csak megbélyegzik, szalonképtelennek nevezik.