tirpak-admin Höndör B Margit: Kis színes

Ma hajnalban a TETÜK önkéntes szabadcsapata, KGB, ufónak öltözve behatolt TWÁ otthonába, hogy felvételeket készítsen a Mester hétköznapjairól archívumunk számára. Sajnos a videokamerát leejtette, miközben az erkély muskátlijaival küzdött (igen, ez az az erkély, itt lóbálta!! Természetesen koszorút helyeztünk el), de a mobiltelefonja még él, helyszíni közvetítés jön, figyelni, tirpákok!

-Hé, mi van? Mit csinál a Mester?
-Ne üvöltsön, Margit, most ébredt fel, ilyenkor ingerült. Az előbb kurvaanyádviktor felkiáltással a sarokba rúgta a macskáját is. Szerencse, hogy ebben a zöld kezeslábasban teljesen beolvadok a kaktuszok közé. Kicsit szúrnak.
-Közvetítsen, KGB, ne szenvedjen, ott van még? Halló, KGB!
-Kussoljon már, Margit, ha észrevesz, nekem végem! A Mester még így pizsamában is félelmetes látvány, vörös selyem egyébként, derékban övvel, alul srájfolt, a nadrág tyúklábmintás krepp. Most kávézik. Keverget. Valamit motyorog magában, sajnos innen nem hallom, de nem merek kijönni a fikusz mögül, ahová az előbb bevettem magam. Beleállt egy kaktusz a seggembe, Margit.
-Látni lát?
-Sajnos nem látok, Margit, a macska ráült a fejemre. De hallom, hogy felállt a hokedliről. ÁÁ! Keresi a macskát! „Hol vagy, Viktor, te kretén állat? Szétrúgom a segged”
Nagyon félek,Margit.
Most bemegy a szobába. Bekapcsolja a számítógépet. Valami nem sikerült, verdesi. Ja, nem! Ez valami játék! Mintha berregne, vagy mi…várjon, most figyelek. Megpróbálok bebújni a terepasztal alá, onnan jobban látok. Bazmeg, leesett egy tank, a francba!
-Most mi van, most mi van?
-Szerencsére nem hallotta, mert nagyon elmerült a játékban. Hadonászik és csapkod. Egy kő esett le, Margit. Csak az a baj, hogy beszorultam az asztal alá. Mit csináljak, Margit?
-Közvetítsen, KGB.
-Megharapott a macska. A Mester lövöldözik, és érdekes hangokat ad ki. Megpróbálom visszaadni: puffpuff! BUUMMM!! Nyihihihi!!! Megszívtad, nigger! BUMMMM!
Kimegy a fürdőszobába. Megpróbálok kimászni az asztal alól, Margit, várjon egy kicsit…
Kinn vagyok, Margit! Megint a fikusz mögött! Milyen jó meleg van itt. Szegény édesapám jutott az eszembe, képzelje, egyszer ő is beszorult a budiba még Kisbélterenyén, ahol a nyarakat töltöttük a hatvanas években
-KGB, káromkodni fogok, bazmeg! Mi van a Mesterrel?
-Ja, igen, a Mester még a fürdőszobában van. Már nagyon régóta ott van, nem furcsa ez? Várjon csak, hallok valamit…egy fospumpa!!! Istenem! Egy fospumpa, Margit! Hallom, ahogy fospumpázik a Mester! Sírok, Margit!
Csöngetnek. A Mester kimegy az előszobába. Ajtót nyit. Valami szóváltást hallok, de nem értem, miről van szó, egy férfi és egy nő üvöltözik, mintha arabok lennének, nem merek közelebb menni, Margit.. Valami reccsenés, utána tompa puffanás. Ajtócsapódás. Csend. Elég hosszú. Megnézzem, Margit?
-Csak nem történt valami a Mesterrel? Azonnal nézze meg, KGB!
-A Mester a földön fekszik! Elájult! Valaki fejbevágta egy úritökkel! Beleléptem a tökbe, Margit, majdnem hanyatt estem! Tiszta vér minden! A Mester feje is! Ne rakjak alá egy kispárnát, Margit?
-Vér? Rosszul vagyok, KGB…
-Én már hánytam is egyet a sarokba, Margit. Bár… nem vér ez, most látom, ezek a rohadékok egy egész kiló paradicsomot kentek a Mesterre, tiszta mag az arca, még a szemüvege is, kurva zöldségesek, látja?? Mennyit figyelmeztetett minket, és mindenki kiröhögte! Hát, most itt van, tessék!
-Zöldségesek? Azonnal tűnjön el onnan, KGB !
-Nem lehetne most az ajtón, Margit? Meghúztam a derekamat mászás közben.
-Tűnjön már el, KGB! Ezek nem ismernek tréfá! Ne is menjen haza egy darabig, lehet, hogy keresni fogják. Ez a telefonszám mostantól nem él. Ne keressen, majd én jelentkezem