tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Ház. Tűz! Néző: Ben(n)

Osztály vigyázz! [szétnéz, vesékbe lát] Üljetek le. Ma feleltetés lesz, de előtte elmondom a lényeget. Nem mocorog ott az ablak mellett, figyel, jegyzetel. Vagy ki akar jönni a táblához? Készült? Na ugye. [önelégülten mosolyog]

Tehát. [tárgyilagos]

Szögezzük le először is azt, hogy középhatalom vagyunk. Ne foglalkozzunk most olyan kicsiségekkel, miszerint ez egy marhaság, lévén a hadseregünk éppen annyira ütőképes, mint a fociválogatottunk – azaz Ciprus és Liechtenstein ellen, hazai pályán, kis szerencsével, véres verejtékkel jók lehetünk egy döntetlenre. Talán. Idegenben inkább ne vágyjunk megmérettetni, mert annak utoljára… ööö … hát annak kurva rég volt utoljára (számunkra) jó vége. De hagyjuk ezt. Középhatalom vagyunk, pont. A szövetségeseink sutyorogják a fülünkbe, tehát igaz. Bülbül szavú rózsák két mennyei bokra.

Ebben az egészben egyébként sem a közép az érdekes, hanem a hatalom. (Imádom ezt a szót leírni. Odavagyok érte. Nem tudok ellene tenni, ahogy az ellen sem, hogy a muszlimokat viszont utálom. Erre még visszatérek a következő órán.) Középhatalomnak lenni manapság annyit jelent, mint…ööö… na ezen még nem gondolkodtam. Ha nem gondolkodtam rajta, akkor biztos nem is fontos, mert arra gondolni sem merek, hogy esetleg nem jelent semmit. Vagy hogy csupán annyit tesz, mint a világpiacon középvállalkozásnak lenni, aminek az a sorsa, hogy… Á, inkább nem gondolkodom el ilyesmiken. Az túl… hogyismondjam… az valahogy túl realista volna. Amúgy is utálom ezt a szót. Maradjunk inkább a középhatalomnál: az jól hangzik, azt szeretem. Írják fel: kö-zép-ha-ta-lom.

Megvan? Jó. Most pedig a számonkérés. Én kérdezek, maguk felelnek. Kezdjük.

Mi a tank? Miii? Nem hallom, ne motyogjon. Elég értelmesen tettem fel a kérdést, nem? Mi a tank? Hogy micsodaaaa?!? Hogy a tank az erőszak, emberek leigázásának az eszköze? Leül, egyes. A jó válasz: a tank évszázadok intellektusának gyümölcse. Igen, jól értette. Az intellektusé. Azé. A gyümölcse neki. Magyarán: évszázadok intellektusa, az emberi kultúra és szellemi haladás a tankban ölt testet – ebben a valaha tökéletes, mára kissé sajnos már elavult gyilkológépben. Felírták? Helyes. Folytassuk.

A harckocsi létjogosultságáról már régóta viták folynak. Teoretikusak persze, naná. Na és miről vitatkoznak maguk szerint? Hogy mondja??? Arról, hogy etikus-e? Hogy járható, célravezető út-e lelődözni azt, aki nem tetszik? Hogy vezet-e valahova? Maga barom, takarodjon ki a teremből, és ne zavarja az ostobaságaival az órát! Arról vitatkoznak, hogy megéri-e, hülyegyerek. Ez a dolog lényege. Forintosítani és dollárosítani kell mindent, pénzzé konvertálni a környezetet, a kultúrát, a társadalmat, a történelmet, az életet és a halált – min-dent. Aztán berakni egy szép nagy excel táblázatba, és szummázni. Kattintgatni szépen az egérrel. Úgy ni. Ügyes fiú.

Ami ott alul kijön, az az eredmény. Azt kell összehasonlítani. Nem, nem tudom, hogy mivel, de nem is fontos. Össze kell hasonlítani, az a lényeg. Az értetleneknek egyszerűbben: nagyobb vagy kisebb? Imádok erről beszélni, szeretek mindent erre redukálni. Nagyobb vagy kisebb? Na? Na?!? Ugye, hogy ugye, hogy ugye? Én megmondtam. Én meg.

Már megint én mondtam meg, basszuskulcs. Ezt szeretem az óráimban. Mindig megmondom, hogy nagyobb-e vagy kisebb. A világot ez érdekli, nem tehetek róla. Én pedig szeretek erről beszélni, nem is akarok leszokni róla. Azt is elmondom, hogy miért.

A Tigrisről, a T-34-ről, a Sherman-ről, a hosszú csövekről, a nagy-nagy rakétákról, a hatékony pukkanásról, a hatalomról és az erőről való folyamatos beszéd a jelképei, azaz a projektumai mintegy a magában bizonytalan férfi képzelt erejének.

A potenciának.