tirpak-admin Höndör B Margit: Verő a fény,

csalogányok csilingelő csivitelésére ébredtem félóra késéssel, és úgy rohantam be a dolgozóba, hogy rajtam maradtak a hajcsavarók, de mit számít ez?
Rájöttem, hogy az élet szép, az emberek kedvesek, leszámítva KGB-t és Prosztót. A 4-es villamoson azt is megértettem, hogy milyen fontos egy közösséghez tartozni, képzeljék, találkoztam azzal az emberrel, akit két hete kicsit megböktem az esernyőmmel, és rámmosolygott! Szeret! Még a barátjának is megmutatott, az is hangosan nevetett, pedig őt nem is ismerem!
Teljesen felvillanyozódva szálltam le a Fehérvári úton, és amikor megláttam azt a disztingvált öregurat a Regében szokásos kávéja és a Blikk társaságában, elhatároztam, hogy ma jót teszek. Az ügynek, az emberiségnek, mindenkinek. Beviharzottam a presszóba, megálltam az asztala előtt, megigazítottam a hajcsavarókat és rákiabáltam:
BÉLA! Rögtön köhögni kezdett, mert félrenyelte a kávéját, de akkor mélyen a szemébe néztem, mire döbbenten abbahagyta.
BÉLA! ÁRPIT KELL OLVASNI, ÁRPIT AZ INDEXRŐL, ÁRPIT AKI TUD! Széttéptem az újságját, és elegánsan kivonultam, csak egyszer botlottam meg.

A mai szentenciát majd elmondja maguknak Kgb és Lajos, nálamnál sokkal szebben és intelligensebben, én csak arra hívnám fel a figyelmüket, hogy a Mester saját magáról mintázta meg Európát ebben a csodálatos költői képben:
"Európa teste, cselekvőképessége satnya. Vézna, szemüveges figura."
Ugye milyen szép ez? Én máris jobban szeretem Európát, mint eddig bármikor, és lehet, hogy nincs neki atombombája, de azt kell hogy mondjam, hogy amíg ilyen emberek élnek benne (sajnos nem sok), mint Árpi, addig nincs is rá szüksége!