tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Tükör által homályosan

Zászlójuk van?
(Jelentem, én felkúrtam ide egyet, amelyikről azt állítom, hogy árpádsávos. Ennél jobban nem kívántam tájékozódni az ügyben, elvégre mi, demokraták séróból tudjuk, ki mit akar mondani és mire veszélyes, körültekintésnek helye nincs. Az a veszélyes, amit nem engedélyezünk. Ilyen egyszerű. Felesleges bonyolítani.)

Másnap aztán értetlenkedve nézegetjük, silabizáljuk, és nem is értjük, mi volt ezen olyan vicces.
(Másnap már egy másik ünnepet óhajtunk ugyanis, az én vezetésemmel. Akkor tekintek majd körül. Csak hogy felismerjem majd a demokrácia élcsapatát. Hogy össze ne keverjem őket a fasisztákkal. Az új többséget.)

Jaj, hát megint lódít a lelkem. Nem hazudik, olyat nem is tud, csak füllent bájosan.
(Ilyen lelkem van nekem, no, nem tehetek róla. Ha egyszer én azt állítom, hogy valami nem volt, akkor nem volt, és ha tiltakoztam a román rajzfilmek ellen, akkor tömegével voltak román rajzfilmek. Akkor is, ha nem voltak. Ez nem hazugság, ez az én lelkem nekem. Hát most tehetek én arról, hogy már 4 éves koromban is tökéletesen láttam mindent? Azt hiszik, számomra nem komoly tehertétel ez? De igen, az. Rettenetes dolog meg nem értett zseninek lenni, főleg ilyen fiatalon. De ezt maguk nem érthetik, ugye. Kövezzenek csak meg, ez a mártírok sorsa. A kutya ugat, a karaván halad.)

Az is működik, eddig is működött.
(Erről van szó. Győztes csapaton ne változtass. A lelkem és én összhangban vagyunk egymással, néha el sem tudom dönteni, hogy vajon én a lelkem kivetülése vagyok-é, vagy esetleg fordítva áll a dolog. Mindenkit érnek hatások, engem is szoktak meg a lelkemet is. Egymásra hatunk. Ilyenkor persze muszáj feltennem a kérdést: Cui prodest?)

Egy kedélyes ipiapacs, és ezeknek futni kell, de gyorsan.
(Nos, a spirituális vezető - buzgó spiritizmusában - megfeledkezni látszik egy ennél ésszerűbb megoldásról. Nem részletezem, de benne van a Nép ökle. Ám ettől nem kell tartanunk. Láthattuk őket mostanában valahol? Hát nem. Hülyemagyart, fasisztát és szarmagyart azt láttunk. Népet - na, azt nem. Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék.)

Kiről írt vajon ma is a lelkem?
(Hát baszod, nem hiszed el, megint őróla magáról. Pedig nem ilyen ostoba. Csak hát megnézi az eredményeket, szomorúan ingatja a fejét, aztán megvonja a vállát, és teljesíti a követeléseket. Azt hiszed, baromarcú, hogy ez azt jelenti, hogy…? Dehogyis jelenti azt, kispofa.)

Tévedsz, és téved, aki hisz neked.