tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Dolgok, melyeket szeretek

Szeretem a tankokat. Nagy, dübörgő gépezetek, tök el tudom képzelni, ahogy az ellenségeim ott vinnyognak előttük, aztán a tank kilapítja őket. A tankoknál jobban csak a páncéltörő rakétákat szeretem, amelyek eltalálják a tankot, aztán bumm, a benne ülőkből pedig kicsi, elszenesedett múmiák maradnak. De még a páncéltörő rakétáknál is jobb a neutronbomba. Egy neutronbomba és sok száz páncéltörő rakéta-kezelőből csak kis hamukupacok maradnak. Az a tuti.

Szeretem, hogy olyan erős vagyok. A világ tele van szegény fickókkal, akik hitvány körülmények között élnek és én lenézek rájuk. Le vannak maradva 2-300 évvel, vagy 2000-rel, oly mindegy. A világon nincs számukra hely, ha nem értenek a tankból, jön a neutronbomba. Ilyen egyszerű.

Szeretem, akik dolgoznak, például én, de a munkakerülőket utálom. Maradjunk csak a bölcsészeknél és cigányoknál, mint két eminens példánál. Ezeknek a munkakerülőknek valami foglalkoztatót építenék, ahol valami hasznosat csinálhatnak, persze nem az adófizetők pénzén. Mert az adóm igencsak érdekel, dacára annak, hogy rendkívül kedvezményes módon fizetem be. Szeretem, ha én kevés adót fizetek, más meg sokat.

Szeretem a hatalmat. Lenyűgöz, ahogy a Nagy Ember tesz-vesz, beszól, kirúg, elintéz. Ő a tetterő, a tanknak, a páncéltörő rakétának, a neutronbombának a mintegy manifesztációja (ez fontos szó, rohanj a szótárhoz, ha nem érted). Vele szemben csak wannabe áhítói vannak a hatalomnak, például van ez a szánalmas Orbán is a jobber majmaival és a hülyék pártjával, hát nem tudom, mit ágál ez, amikor ilyen hatalommal áll szemben. Nem kérdés, kié a szeretetem.

És legfőképpen szeretem magamat. Gyerekek, kurva jó vagyok, lehet, hogy egy kicsit kevésbé művelt, mint a többi újságíró, de viszont értek a ti nyelveteken, akik még kevésbé vagytok műveltek. A többieket elfelejtjük, ha kell, más munkára irányítjuk és vagyunk mi együtt, én felül, ti lent.