Vendégszerzőnk tollából:
"A posztkommunisták pofátlansága mindig megdöbbent. Az a fajta cinikusság, amikor a pofánkba hazudnak, megint, mindig. 1990-ben azt gondoltuk, hogy ez lesz az, aminek először véget vetünk. A magyar ugar rögvalósága másként alakult, multimilliárdos KISZ-führerek, pártapparátcsikok, apróantalok leszáramzottai mutyiznak körülöttünk és ami a legidegesítőbb: röhögnek a pofánkba.
Honnan, honnan veszik ezek a bátorságot? Honnan veszik a bátorságot ezek, hogy antiszemitázznak, hogy porba tapossák nemzeti színeinket, hogy médiacsahosaikkal uszítsanak ellenünk?
Kikérem magamnak, sváb őseim nevében, rokanaim nevében, az egész porba tiport, elveszett nemzedék nevében. Az írástudók árulása, a farizeusok szemforgató képmutatása.
És röhögnek.
Hol van a pofátlanság határa?
Mikor mondja azt a lakájmédia, hogy eddig és ne tovább? Amikor végre nem azt tömik a fejünkbe, hogy jó a kórházleépítés, hogy jó a vizitdíj, hogy szükség van az újabb megszorításokra, mert a viszketeg KISZ retardált elkúrta.
És röhögnek.
A pofátlanság határa ott van, ahol a zseb feneke.
Köpni kell."
2007. március 26.
tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: Májer Kolt - közkívánatra
Bejegyezte: tirpak-admin dátum: 04:11
Címkék: ellenség, elmebeteg, kommunizmus áldozatai
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése