tirpak-admin Höndör B Margit: Nehéz napok állnak mögöttünk.

Nemcsak a Mester betegségére gondolok, ami minden igazi tirpák elitet megviselt (jómagam például merő szolidaritásból ismét elkezdtem köhögni), hanem arra a fájó hiányérzetre, amit értékes kinyilatkoztatásainak nélkülözése okozott a szívekben, Lajosnál pedig a májban is. A napok szürkévé váltak, a család idegesítővé, a monitor vibrálni kezdett, az egér bemondta az unalmast. Sóhajokkal, elfojtott zokogással telt meg az éter, gyötrődő email-vltások, szenvedő msnüzenetek jártak gépről gépre, tanácstalanság, elkeseredés lett úrrá még a TETÜKben is. KGB megint rászokott a fűre, Prosztó a lábára ejtette a súlyzóit, állítólag most a hokedlin üldögél egy vájling jégben, és igen, ez az a vájling, amit olyan szégyentelenül lenyúlt tőlem, remélem beleszorul.
Nem csoda, hogy a mai elitgyűlésen egyedül képviseltem a tirpákbokrétási tagozatot a helyi italmérésben, de helytálltam! A negyedik kör után elénekeltem az indulónkat, háromszor belesikítottam az éjszakába, hogy Árpi, te vagy az isten, és most itt vagyok, végre, és látom, hogy megtört az átok, új post született, hú, de még milyen új!
Árpi! Árpi! Árpi!
Te vagy az isten!